Seite 78 [78]
3. AZ EGYHÁZI ÉV FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSE
természetesen előkészületi idő vezeti be. Ez elsősorban a III-IV. században kialakult
Nagyböjt s azután a VII. század óta általános Böjtelő időszaka."
Az Alleluja vitathatatlanul a keresztyén istentisztelet húsvéti örömének kifeje¬
ződése. Ez a rövid, az evangélium felolvasásához kapcsolódó — eredeti formája
szerint — melizmatikus proklamáció szinte észrevétlenül jeleníti meg Húsvét
valóságát." Természetesen ez a felismerés és ez a tudat csak ott jelentkezhet,
ahol nem szégyellik a Biblia szövegét az istentiszteleten és a keresztyén egyház
liturgiai örökségének részeként használni. Az ún. , Ige egyházában", ahol az
Alleluja gyakorlatilag énekeink és hitéletünk toldalékává vált, valamint már
Húsvétkor sem éneklünk Alleluját, értelemszerűen rendkívül nehéz a fenti
összefüggés felismerésére eljutni. Kérdés, hogy valóban mitől lesz , húsvéti"
istentiszteletünk és életünk.
Az 1985-ös Istentiszteleti Rendtartás szerint , az egyházi év ünnepes és
ünneptelen félévre tagolódik", ,az ünnepes félév advent első vasárnapjával
kezdődik." Az egyházi év ünnepei V. pont alatt a rendtartás bevezetése rövid
magyarázatokkal a következő ünnepeket sorolja fel: Advent, Karácsony, Böjt,
Virágvasárnap, Nagypéntek, Húsvét, Áldozócsütörtök, Pünkösd, Szenthárom¬
ság-vasárnap.? Az ünneptelen félév további definíciója hiányzik, majd További
ünnepek címszó alatt — az egyházi év ünnepei között — a következő ünnepeket,
ill. emléknapokat találjuk: Új kenyéréért és új borért való hálaadás, Reformá¬
ciói emlékünnep, Halottak napja, Óesztendő utolsó és új esztendő első napja,
Évfordulók, Gyülekezeti hálaadó nap.??
CZEGLÉDY Sándor többször megjelent Liturgikájában egyrészről ismerte¬
ti, hogy a római katolikus felfogás , voltaképpen csak két ünnepkört ismer":
a megtestesülését és a megváltásét. , Egyes protestáns egyházakban" - folytatja
— megkülönböztetik az ünnepes és ünneptelen félévet, az elsőben — a RAvAsz
László-i felosztás (1915) szerinti — karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepkört
különböztetnek meg. CZEGLÉDY Sándor értékelésében mindvégig kiegyensú¬
lyozott és körültekintő: reformátori érvek és tények segítségével óv az egyhá¬
zi év elhanyagolásától, félreértelmezésétől és túlértékelésétől is." Örökérvé¬
nyű, megfontolandó és önvizsgálatra indító az egykori debreceni professzor
megfogalmazása és figyelmeztetése az üdvtörténeti vonatkozással nem bíró
7 GALAMBOS 1953, 85.
80 V6. RAD 1957, 114-115. Vö. tovabbä Szent Benedek regulája 15. fejezetét: RSB 1981, 35., 100.
81 IR 1985, 37.
#2 IR 1985, 37-38.
53 IR 1985, 38-39.
84 CZEGLEDY 1996, 42-44.
77