Page 74 [74]
3. AZ EGYHÁZI ÉV FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSE
A husvéti ünnepkör kezdődik a bőjt első vasárnapján s kiterjed áldozócsütör¬
tökig. Jézus negyven napi bőjtölésének emlékére a régi egyház negyven napi bőjtöt
rendelt; de a prot. egyház rendszerében a bőjtölésnek nem lehet helye, sőt tényleg
azok is kinőttek már a bőjtnek hitéből, a kik külsőleg még r. katholikusok. Azon¬
ban a bőjti időszakot, a nélkül, hogy erre nézve valaha törvényes intézkedés történt
volna, a prot. egyház is a husvét előkészítőjének tekinti s predikáczióiban a Krisztus
szenvedéseit szokta hirdetni. [...]
A végső szenvedéseknek és a halálnak emlékére a nagypéntek ünnepe van
szentelve. [...]
Husvétban az Úr győzelmét a halál felett ünnepeljük, a mely győzelmét ré¬
szünkreis nyert. [...] A husvét utáni vasárnapok tárgyai a feltámadás után a negyven
nap folyamában történt dolgok és a lélek halhatatlanságának tanítása. A feltámadási
jelenetek utolsó, legkitünőbb szakaszának emlékére az áldozó csütörtököt ünnepel¬
jük, midőn Jézus megvált a földi léttől s teljesen átment földfeletti dicsőségébe. [...]
A pünkösti ünnepkör a szentháromság vasárnapjával záródik be; de ez bezárja
egyúttal az ünnepes félévetis és azután az ünneptelen következik. A szentháromság
ünnepe aa [sic!] XIV. században lett a ker. egyházban különös ünneppé; de a prot.
egyház ezt az ünnepet nem tartotta meg, mert nem egy históriai ténynek, hanem
egy dogmának volt szentelve. [...)]
Nehezebb feladat a helyes tárgyválasztás az ünneptelen félévben; azonban az
ünnepes félév indirecte itt is kijelöli a tárgyat, a mennyiben itt azon tárgyakról kell
beszélni, a melyekről az ünnepes félévben nem beszélhettünk. A predikáczió tárgya
amott a keresztyénségnek történelmi alapja, itt a tanszerű alapja; amott a történelmi
vagy evangeliumi, itt a didaktikus vagy apostoli textusok az uralkodók, a melyeknek
alapján a keresztyénség vallási és erkölcsi tartalmáról minden évben egy összefüggő
egész és bevégzett képet kell adnunk. Az összefüggést nem úgy értjük, hogy egy olyan
nagy beszédet készítsünk, a melynek huszonhat részét egyenként mondjuk el e félév
alatt; mert minden egyes beszédnek egymagában is bevégzett egésznek kell lenni;
hanem értjük alatta az egész anyagnak olyan tervszerű berendezését, hogy a mai
beszéd elézményiil és vilagositéul szolgaljon a jövö vasärnapira. |...]
Bár szokatlan tárgy, de a kinek tehetsége van rá, megpróbálhatja, hogy
a pünköst után következő egy pár vasárnapon egyháztörténelmi anyagot vegyen fel
a predikäcziöjäba. [...]%
BOGÁR János 1932-es művében ismerteti a hagyományos, , ünnepes és ünnep¬
nélküli félévre" történő felosztást." Majd így folytatja:
66 Kovács 1904, 103-113.
67 BoGAR 1932, 93.
73