Page 60 [60]
3. AZ EGYHÁZI ÉV FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSE
Húsvét és a húsvéti titok (paschale mysterium)," hiszen Húsvét időpontjától
függ a Vizkereszt utáni vasárnapok száma, a vízkereszti idő hossza, valamint
túlnyomórészt a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok száma és időszak
hossza is. Habár a Húsvéttól függő rendezőelv némi nehézséget von maga
után, de látnunk kell, hogy (1) nem az emberi kényelem vagy gondolkozás van
a naptárrendezés hátterében, hanem Krisztus és a húsvéti titok teológiája és
releváns üzenete; (2) semmilyen átrendezés — ahogyan lentebb látni fogjuk —
nem tudja végső értelemben megszüntetni vagy eltörölni a változó időszakok
»problémajat”.’
Az egyházi esztendő kifejezi, hogy az idő ura nem az ember, hanem az idő
és így a létezés Ura a Szentháromság Isten. A liturgikus év egyik legfontosabb
tanúságtételünk és tanítónk Isten teremtő, megváltó és megszentelő művéről.
A nap, a hét, a hónap, az esztendő mint a liturgikus ünneplés kerete megtestesíti
és ,prédikálja" Isten művét. Az Úr bír ez egész földdel, az Úré minden, a teremtés
6-1 napja, valamint a liturgikus év csúcspontja, a Nagyhét teológiai távlata és
a Húsvét hete is erről beszél. Isten az Általa keretként adott és teremtett időben,
a történelmi időben cselekedett, az idő teljességében küldte el az Atya az Ő Fiát,
Krisztust (vö. Gal 4,4-5). Ebben a történelmi időben vitte végbe Izráel kiválasz¬
tását, megszabadítását, megszentelését, ahogyan Krisztusban, a testté lett Ige
által (vö. Jn 1,14) ekként cselekedetett velünk. Az ünnep mint - eredeti értelme
szerint — "szent nap" Istennek fenntartott, Istennek szentelt, Isten valóságos,
történelmi tetteire való időben és az istentisztelet idejében való emlékezés, ami
jelenvalóvá teszi Isten tetteit és akaratát."
váltságmű isteni drámája — a kegyelmi eszközökből élő, imádkozó egyház személyes átélésére
— jelenvalóvá lesz." JÁNossY 2008, 7. Vö. HAFENSCHER 2010, 308.
§ "Vö. BARSI 1999, 10-17.
»A liturgikus év, ez a folyamatos ünneplés nem mesterséges tákolmány, nem előre meg¬
határozott tervek szerint bontakozott ki, hanem természetes fejlődés eredménye. A húsvéti
esemény heti ünnepléséből alakult ki az idők folyamán.
Következőleg a liturgikus évnek szíve-lelke Krisztusnak, az emberiség főpapjának húsvétja.
Ez ott lüktet az Egyház liturgikus életében. Ez ad értelmet és istentiszteleti, valamint megszen¬
telő értéket az ünneplésnek. Egyben ez egybefogó eredje is. Vagyis a liturgikus év nem össze¬
függéstelen egyvelege az ünnepeknek, hanem a húsvét a rendező elve." MIHÁLYI 1980, 184.
7 Vö. HAFENSCHER 2010, 308-309.
8 V6. HAFENSCHER 2010, 305.
° ZAIcz 2006, 888-889.
10 V6. HAFENSCHER 2010, 302-303.