Page 58 [58]
2. ÁGENDAREFORM ÉS EGYHÁZI ÉV
saját korának eszményítését, történetietlen és ellentmondásokba torkolló igazo¬
lását hajtja végre. A , jelen" idealizált és privilegizált-pozitivista olvasata minden
más korszak és jelenség kizárólagos kritikájának, valamint az önvizsgálaton
alapuló önkritika alóli felmentés alapját is képezi. Ez az eljárás, ill. tendencia
mind a mai napig felbukkan az egyháztörténet-írásban és a homiletikatörténeti
(gyakorlati teológiai) kutatás-értékelés eszköztárában is,?? amely a , mai" elvárá¬
sok, összefüggések, sőt ízlések abszolút mértéke alatt szinte minden egyház- és
homiletikatörténeti korszakról, továbbá az egyetemes és magyar református
liturgiatörténet szinte valamennyi korszakáról saját mércéje szerint túlnyomó¬
részt csak elmarasztaló kritikát képes megfogalmazni. E ponton is módszertani
és mentális újragondolásra van szükség, amely azzal kezdődik, hogy a jelen
gondolkozás és gyakorlat elvtelen idealizálásával és felsőbbrendűségének meg¬
hirdetésével is le kell számolni."
Még a BENEDEK Sándor-i értelemben és megközelítés szerint sem lehet
Alvincit, Samarjait, Geleji Katona Istvánt kevésbé reformátusnak tartani, mint
pl. Medgyesi Pált vagy a puritánokat. , Valódi" református egyház- és kultusz¬
történetünk nem a puritánokkal kezdődött — annak ellenére, hogy a puritaniz¬
mushoz a , valódi" reformáció megvalósításának és keresztülvitelének gondolata
társul —,? azonban az sem állítható, hogy az igaz , református hangot" kizáró¬
lag a puritánok, ill. az újkori puritánok, azaz inkább puristák vagy álpuritánok
képviselik."
93 Vö. részletesebben: SZETEY 2012a, 151-167.
94 Református istentisztelet-történetünk monografikus, egyúttal tudományos igényű és mód¬
szertanában nem elavult áttekintése teljességgel hiányzik. Ugyanerről számol be evangélikus
oldalon: HAFENSCHER 2009, [21-22.]
A magyar reformátusok istentiszteleti élete a XVII. század folyamán átalakuláson ment át,
és ebben az átalakulásban nem csekély szerepe volt a puritánusok követeléseinek. De túlságo¬
95
san leegyszerűsítenők a dolgokat, ha liturgiánk XVII. századbeli átalakulásában egyszerűen
a reformáció eredeti célkitűzéseinek érvényesülését látnók. A puritanizmust liturgiai téren
sem tekinthetjük egyszerűen a reformáció igazi végrehajtásának." CZEGLÉDY 1964, 62. Vö.
KARASSZON 1994, 11.
PODMANICZKY Pál evangélikus teológus egy nagyon érdekes, figyelemfelhívó gondolatmenet
sodrában felhívja a figyelmet, hogy a , végletekig valé puritanizmus” mint a ,kälvinismus”
96
egyik formája ,egyáltalában nem közönyös a kultusz külsőségeivel szemben" — még ha azt
is állítja magáról. PODMANICZKY 1916, 234-235. Az érvelés egészével kapcsolatban ugyan
fenntartásokat fogalmazhatunk meg, de álláspontom és a tapasztalat szerint a szerző mégis
nagy igazságot fogalmazott meg. Összességében megállapítható, hogy a „ritustalansäg” is
megszüli a saját rítusait, kötött formáit, amelyek ugyanazt funkciót töltik be, mint amitől —
akár tagadóan - eltérnek.