Page 57 [57]
AZ EGYHÁZI ÉV
Intézményi rendezvények (évnyitók, évzárók stb.), valamint az egyházi alkalmazott
képzésekhez kapcsolódó tanulmányi kötelezettségek vasárnap és egyéb munkaszü¬
neti napokon is szervezhetők.
Az egyházi ünnepek és az egyházi év vasárnapjainak elnevezései bonyolult és
hosszú nyelvi fejlődésen mentek keresztül, egyúttal számolnunk kell a hivatalos,
teológiailag, liturgiailag korrekt megnevezések mellett a népies, paraliturgikus,
egyéb motivációkból táplálkozó, általában népszerű elnevezésekkel is, amelyek
a legtermészetesebb módon ívódtak be az egyházi köznyelvbe. Mindkét elne¬
vezéstípust párhuzamosan használjuk akár prédikációinkban, akár az ,egyházi
kommunikáció" számos fórumán."
Nagy szükség van magyar nyelven átfogó ünneptörténeti munká(k)ra, külö¬
nösen nagy a hiányérzésünk, ha a magyar református teológiai szakirodalmat
megnézzük. Jelen munka tagadhatatlanul tankönyv-jelleggel bír: egyszerre van
benne jelen az ismeretek összefoglaló-szintetizáló-tanító szándéka, de a tények
megállapításán túl adottságainkat és történeti utunkat előremutató módon
akarja elemezni. Azaz a jelen munka nem csupán történelmi tényeket akar meg¬
állapítani és a jelen állapotot leírni, hanem olvasói körében az együttgondolko¬
dás, a közös cselekvés, az előrelépés, akár a paradigmaváltás és az önkritikus
reflexió megszületésének egyik eszköze is szeretne lenni.
A tudományos kutatás egyik ismérve, hogy a forrásokat körültekintően és
nem kiragadva, általánosítások közepette kezeli. Nem lehet elutasítani litur¬
giatörténetünk egyes tényeit és alkotóelemeit csupán olyan indokkal, hogy az
a késői utókor értékítélete és ízlése szerint ,nem református" vagy , nem eléggé
református". Új érvekre és szemléletre van szükség abban a tekintetben, hogy
a XVII. század utáni nagy liturgiaegységesítési, ill. liturgiauniformizálási moz¬
zanatok ellenére mégis léteznek liturgikus tájegységek, a dunántúli és felső-ma¬
gyarországi, erdélyi, alföldi és tiszántúli tájegységek egymás mellett léteztek és
léteznek.
Mai teológiai közéletünk és közgondolkozásunk — ha ilyen egyáltalán létezik
— a BENEDEK Sándor-i úton jár," hiszen általánosságban ez a liturgia- és ünnep¬
történeti , forrás" forog közkézen. BENEDEK a közízlés szerint, forrásai sajátosan
történetietlen értelmezésével írta át kultusztörténetünket,? az elmúlt mintegy
százharminc év általános gyakorlata szerint a történeti elemzés látszata alatt
°° Vö. DoBszaAY 2001, 140-141.
91 Vö. BENEDEK 1971.; FEKETE 1999/2000, 480-481.
"2 FEKETE Csaba megfogalmazasa szerint Benedek Sandor liturgiatérténeti kényvében ,,a lelkészi
és kézegyhazi meggyőződést tükrözi, mintsem forráskutatások összegzését." FEKETE 2009,
139. A könyv kritikai megállapításokat nélkülöző bemutatását lásd: NAGY 1973, 50-53.