Oldal 54 [54]
2. ÁGENDAREFORM ÉS EGYHÁZI ÉV
nyelvtörténeti, hanem liturgiatörténeti adatbázis összeállítását már jóval ko¬
rábban el kellett volna kezdeni, hiszen azt tapasztaljuk, hogy számos kiadvány¬
ban nem kellő tudáson alapuló, sokszor tetszőleges megnevezésekkel, ünnepek
önkényes áthelyezésével és átértelmezésével találkozunk, vagy a szerzők a kül¬
földi források nem szakszerű, nehézkes, nem a magyar hagyományt figyelembe
vevő fordítását készítik el. A hivatalos, szakszerű elnevezések mellett a szórvá¬
nyos, sajátságos, egyszeri megoldásokat is figyelembe kell vennünk, azonban az
elnevezések tekintetében a néprajzi kutatások jól dokumentált eredményeire
kevesebb figyelmet fordítunk.
Ez a munka tehát két nagy történeti egységre oszlik: az első részben a li¬
turgikus év történetét vázolom különös tekintettel a reformáció, ill. a magyar
református egyház gyakorlatára; a második részben az egyházi év vasár- és
ünnepnapjai elnevezésének történetét vizsgálom magyarországi kontextusban.
Nyilvánvaló, hogy a célkitűzések számos tudományos, kutatási, módszertani
kérdést vetnek fel, ráadásul bizonyos szegmensek a tervezett megvalósítás te¬
kintetében — tudomásom szerint - analógiátlanok a szakirodalomban.
Az egyházi év gyökereinek feltárását módszertanilag két lehetséges, a szak¬
irodalomban ismert módszerrel lehet elvégezni:
1. A liturgiatörténeti, számottevő szakkönyvek az egyházi év, az ünnepek és
ünnepkörök kialakulásának a tudományos kutatásban jól körvonalazódó
és elhatárolható történeti fejlődésére fűzik fel az egyházi év egészének be¬
mutatását. Ez a metódus és rekonstrukció számos fontos, izgalmas, hasz¬
nos és elengedhetetlen teológiatörténeti tanulsággal szolgál, és félreért¬
hetetlenül fontos kérdések és következtetések megfogalmazására sarkallja
mind a szerzőt, mind az olvasót az egyházi év, ünnepszentelés jelenkori
gyakorlatával kapcsolatban.
2. Lehetséges és bevett, általában az összegző tankönyvek, egyetemi jegyze¬
tek és a népszerűsítő (szak)irodalmak az egyházi-liturgikus év hagyomá¬
nyos sorrendjét veszik alapul, így mutatják be és ismerteti az ünnepeket,
ünnepköröket, időszakokat. Természetesen ez a módszer is történeti ösz¬
szefüggésekre épít, ill. azokból indul ki.
A felvetett problémát a magyar református és összességében magyar nyelvű
liturgiatorténeti (szak)irodalom fundamentális hiányaira tekintettel és a té¬
maválasztás belső összefüggéseiből kifolyólag mégis a második megközelítés
alapján dolgozzuk ki és mutatjuk be. A jelen könyv egy nagy szakirodalmi hiányt
szeretne pótolni azáltal, hogy — építészeti példával élve — egyszerre alapoz és
egyszerre falakat húz, részleteket dolgoz ki, és mindkettőt tudományos igénnyel