Page 38 [38]
2. ÁGENDAREFORM ÉS EGYHÁZI ÉV
készek vagyunk Isten megújító kegyelmének, Szentlelke áldásának elfogadására.
Egyúttal és ezzel együtt valljuk azt is, hogy végső értelemben hiábavaló minden
fáradozás, vigyázás, sürgölődés-forgolódás, ha mindezen az emberi munkán: az
építésen, az őrzésen stb. nincs Isten áldása (vö. Zsolt 127). Pál apostol tanítását
is idézhetjük: az egyik ültet, a másik öntöz, de a növekedést az Isten adta és adja.
A végső értelem szerint és Isten előtt természetesen nem számít sem az ültető,
sem az öntöző személye -— helytállásukra szükség van —, hanem egyedül a nö¬
vekedést adó Isten (vö. 1Kor 3,6kk.).
A 2012. esztendőben hosszas előkészítő munka után megjelent a Magyaror¬
szági Református Egyház új hit- és erkölcstan kerettanterve, ennek koncepciója
a tanagyagot és az ismereteket egyszerre , lineáris és koncentrikus körök" segít¬
ségével adja elő, építi fel és mélyíti el az egyes évfolyamokban. A hat koncent¬
rikus kör egyike az Ünnepeljünk együtt! témakör," amely közös ünneplésre hív
és nevel." A koncepció e fontos eleme a kerettanterv végén teljesen elsikkad, ill.
eltűnik." A 9-12/13. évfolyamokra kidolgozott kerettanterv az első nyolc osztály
koncepcióját nem folytatja, de pl. érettségi témakörként megjelenik a reformá¬
tus identitás részeként — feltételezetten a korábbi ismeretekre alapozva — az
egyházi év: ünnepek, ünnepkörök"." Mindezek összefüggésében csupán annyi
a kérdés, hogy pontosan mit és hogyan tanítanak hittanoktatóink az egyházi év
témakörében. Kik és milyen ismeretek alapján fogják a hittanoktatási segéd¬
anyagokat megírni? Mindez szakmai vagy érzelmi ügy lesz? Számos tisztázandó,
történeti összefüggéseiben kifejtendő nyitott kérdés vetődik fel e nagy témakör
kapcsán. Az év körforgásában elhelyezett egyházi ünnepek és egyéb emléknapok
önmagukban még nem azonosíthatók az egyházi esztendővel és annak rendsze¬
rével, ahogyan az általános, eléggé divergens, sokszor koncepciótlanság hatását
tükröző egyházi-gyülekezeti gyakorlatot — ha ilyenről egyáltalán lehet beszélni
— sem lehet abszolút értelemben alapul venni vagy kiindulópontként kezelni.
Magyar református istentisztelet-történetünk legújabb szakaszának nyitá¬
nyaként 2004 májusát nevezhetjük meg. Ekkor Szűcs Ferenc és FEKETE Ká¬
roly professzorok felvetették a Kárpát-medencei Magyar Református Generális
Konvent előtt, hogy a közelmúlt és liturgiatörténetünk egészének, valamint
a magyar reformátusság jelenlegi életének ismeretében és érdekében szükséges
istentiszteleti életünk kérdéseit, istentiszteletünk, liturgiánk megújítását újból
5 MREHEKT 2012, 8-9.
, Közös ünneplésre hív a témakör, melynek része az egyházi év ünnepeinek, kapcsolódó bib¬
liai történetek bemutatása, valamint az ünnep szent időként való megélésére nevelés is."
MREHEKT 2012, 9.
7 MREHEKT 2012, 87-93.
8 MREHEKT 2012a, 112-113., 115., 118.
37