Page 33 [33]
AZ EGYHÁZI ÉV
lectio continua alapján), "? valamint az istentisztelet előtt vagy után folytatólagos
bibliaolvasással is."
A perikópa, ill. postillázás kérdése összefügg és kölcsönhatásban létezik az
egyházi évvel, valamint az egyházzenei gyakorlattal. Az egyházi év gyakorla¬
ta, valamint az egyházzenei örökség elhalványulása, a lelkészi identitás átfor¬
málódása és a kántori tisztség lecsúszása párhuzamosan, egymást feltételezve
ment végbe." Megújulásunk e folyamatok újbóli megfordításától és a kölcsönös,
együttes felelősségvállalástól is függ."
Értelemszerűen a hosszú hithagyományozódás kihatással volt a prédikációs
irodalomra, de ugyanigy az enekkölteszetre, söt a gazdag egyhäzzenei hagyo¬
mányokkal rendelkező egyházakban és országokban az egyházzenére is, amely
adaptálása akkor töltheti be igazán eredeti célját, mármint a bizonyságtétel¬
tanúságtétel feladatát, ha egyazon valódi forráshoz kapcsolódhat (vissza). Az
egyházzene szerepének értékelése és értelmezése is csak ebben a keretben tör¬
ténhet, ugyanis az egyházzene pontosan úgy, mint a prédikáció nem kontextus¬
talan." Széteső vagy már éppenséggel szétesett, mindent szétziláló világunk¬
ban mindennél nagyobb szükség van arra a szilárd alapra és örökségre, amit
az előttünk járó nemzedékek hite és hitvallása hagyott ránk.
HÖRK József mind a református viszonylagos, az , illető liturgus 6nkényére”
bízott istentiszteleti bibliaolvasást és textusfelvételt, valamint az évszázadokon
keresztül változatlan, ,nem mindig alkalmas, válogatott szakaszok, az úgyne¬
vezett perikopák" evangélikus egyházban bevett uralmát egyaránt hibásnak
tartja."
[A perikópák] megmentik őt lértsd: a lelkészt] a textusválasztás kínjaitól és azon
megkisértetéstől, hogy bizonyos kedves gondolatokat s kedvencz szentírásbeli he¬
a Mennybemenetel folytatäsakent - pl. az ApCsel 1,12-26. F. VARGA 1916, 232-234. A Pünkösd
utáni kedden az ApCsel 2,22-47. F. VARGA 1916, 248-250.
4 V6. ZOVANYI 1977a, 326-327.; CZEGLEDY 1990, 143-145.
46 V6. LAszL6 1993, 48.; KÔNYVES TÔTH 1855, 88-90.; 216-218. KOnyves TOTH Mihaly itt
hivatkozott feljegyzései is azt mutatjak, hogy az ő korában Debrecenben a hét adott napjain
felváltva magyarázták az Ó- és Újszövetséget, miközben a prédikátorok is váltották egymást:
ott folytatták, ahol az előző abbahagyta. Az egész Biblia magyarázata hat esztendeig tartott.
Révész Imre is megemlíti ezt a debreceni gyakorlatot, egyúttal hozzáfűzi, hogy az Ószövetség
egyszeri végigmagyarázása alatt az újszövetségi könyvek magyarázatával körülbelül három¬
szor végeznek. RÉVÉSZ 1859, 356.
7 V6. Pap 2005a, 3-24.; Pap 2006b, 75-85.; PAP 2006/2007, 57-74.; PAP 2008a, 354-371.; PAP
2008/2009a, 441-460.; PAP 2011h, 293-336.; PAP 2014, 190-197.
‘8 V6. KARASSZON 2008,121-139.; Pap 2001/2002, 501-507.; Pap 2006a, 315-327.
1 Vö. PÁSZTOR 2006, 160.
50 HÖRK 1882, 122-123.
32