Oldal 28 [28]
1. BEVEZETÉS
következik, hogy problémáink e beszűkült keretek és lehetőségek között je¬
lentkeznek, sőt kulminálódnak. Álláspontom szerint mára nyilvánvalóan kide¬
rült, hogy a rendszerváltás előtti évtizedek vonatkozásában 1989 után hamisan
használták, ill. használtuk és alkalmaztuk a negyven éves pusztai vándorlás ké¬
pét és analógiáját. A pusztai vándorlás mint olyan 1990 után kezdődött el, azaz
most van. A kép szerint annak éppen a közepén tartunk. A bibliai elbeszélés
szinte minden szimptómáját fokozottan tapasztaljuk magunkon és közössége¬
inken. Ki és milyen honfoglalást fog levezényelni?
Szimptomatikus jelenség, hogy míg egy-egy istentiszteleten átlagosan az
egész egyházzenei tevékenység legfeljebb 7-1096," aközben általában és kizáró¬
lagosan az egyházzene megváltoztatását, ún. , megújulását" sürgetik, mintha
a definíció nélküli és megfelelő szakértelmet nem feltételező reformálgatás?
minden meglévő vagy ki nem mondott problémánkra egyszeriben megoldást
kínálna. Le kell szögeznünk, hogy a központi vagy regionális egyházzenei lát¬
ványrendezvények nem helyettesítik, nem oldják meg és csak áttételesen inspi¬
rálják gyülekezeteink istentiszteleti éneklését és egyházzenei tevékenységét.
A hitvallási iratok, az elméleti teológia tanításai önmagukban nem fogják
sem megerősíteni, sem megvédeni az egyház közösségét, ha az egyház éle¬
te nem csúcsosodik ki a gyülekezet tiszta és mély értelmű istentiszteletében,
amely elsősorban nem a szubjektív hitélmények és a tartalmatlanság kommu¬
nikálásának helye és formája. Félelmetes, hogy mennyire természetessé vált
az elmúlt években az a gyakorlat, hogy pl. nagyünnepi istentiszteleten olyan
igeszakaszokat vesznek elő a lelkészek, amelyekről igen nehéz belátni, hogy
milyen konkrét összefüggés van a textus és az ünnep között. Ennél talán még
nagyobb probléma, hogy az ünnepek és ünnepi időszakok klasszikus és veretes
tartalmú énekei? sem kerülnek elő az istentiszteleten. Az énekeskönyv kincsei,
liturgusi munka: a gyülekezeti istentisztelet vezetése és irányítása." GöNczY 1937, 145. Vö.
Szűcs 2012, 111.
Ennek visszacsapása az ún. , dicsőítés" legújabb jelensége, amely teológiai intencióit és extá¬
zisba hajló megvalósulását tekintve nehezen egyeztethető össze a protestáns keresztyénség és
általában a keresztyénség magasztalásról és Isten-dicséretről alkotott felfogásával, valamint
többek között mély ekkléziológiai kérdéseket is felvet. Vö. PAP 2010d, 8.
Változtatási kényszer van egyházunkban a változás igénye nélkül, eközben gyakran keverik
össze vagy azonosítják a dolgok megváltoztatását megújulásunkkal.
Az ,énekválasztás" legújabb kori gyakorlatának vizsgálata sem képezi jelenlegi munkánk
tárgyát, habár nagyon tanulságos lenne az alapos elemzés. A saját tapasztalatokon alapuló
megfigyelésekből csupán azt emelném ki, hogy nagyon sok esetben - tudva vagy tudatlanul
— dominanciát élvez az 1806-os énekeskönyvből átemelt modoros és teológiailag is általában
eléggé felületes, zenei, verstani és hittani szempontokból összességében nem a legkiválóbb
énekanyag, egyúttal szemlélet, ami ehagyományanyag mély beágyazottságát is mutatja. Vö.
PAP 2011h, 293-336. Az értékesebb énekrétegek sok esetben figyelmen kívül maradnak, mi¬
közben egyfolytában megújulást sürgetnek.
27