Oldal 26 [26]
1. BEVEZETÉS
figyelemfelhívő , ráadásként" (Beigabe) közli a liturgikus könyv függelékében
(Liturgischer Kalender) az egyházi év klasszikus felosztását, vasár- és ünnep¬
napjait, ezek elnevezését,!! a több évre elosztott, bevett perikópákat, az egyes
napokhoz kapcsolódó egyéb bibliai szövegeket (verba sollemniaként felfogható
bevezető igeverset is), énekjavaslatokat, egy-egy rövid kollektát, a Heidelbergi
Kátéból az adott napra kiválasztott és ajánlott egy vagy tobb kérdés-feleletet.”
Hasonló példát találunk Hollandiában is, ahol szintén nagyon komoly teoló¬
giai, liturgiai és areformátus hagyományban eddig kevésbé jellemző, elmélyült
liturgiatörténeti kutatások és szakkönyvek mellett az elmúlt évtizedekben egy
új, kétkötetes ágendát adtak ki. Ennek egyik kötete szintén a teljes egyházi
év vasár- és ünnepnapjának fent említett propriumát tartalmazza" további
lehetséges bibliaolvasási és igehirdetési rendekkel. Meg kell még említenünk
a mindehhez társuló komoly egyházzenei és himnológiai munkát is: a kántor- és
egyházzenész-képzés is irigylendő szintemelkedésen ment keresztül az elmúlt
több évtizedben. Az újonnan és magas szinten kiképzett munkatársak tudásu¬
kat állásba kerülve kamatoztathatják, ami az egyház és a gyülekezet istentisz¬
teleti életére jótékony hatást fejt ki." Svájci testvéregyházainkban is töretlenül
folyik a liturgiai és liturgiatörténeti kutatás, itt is hasonló fejleményekre figyel¬
hetünk fel, mint német és hollandiai testvérközösségeinkben (himnológiai és
egyházzenei téren is).
Összességében annyit még meg kell állapítanunk, hogy nyugati testvéregy¬
házainknak sokkal nagyobb lépést kell(ett) tenniük az önvizsgálat és önesz¬
mélődés útján, mint nekünk (kellene). Az a fajta liturgiai egysíkúvá válás és
beszűkülés, valamint az egyházzenei örökségtől való leválás, ami hozzánk egy
évszázaddal később, a késő XVIII. század táján — ért el és némileg lassabban
folyt le, náluk hamarabb, gyorsabban és átfogóbban ment végbe. Mégis (vagy
ennek ellenére?) az egyetemes keresztyén örökséggel való szembesülés és annak
felvállalása sokkal könnyebben történt és történik nyugati testvéreinknél. Talán
sokan úgy érzik soraink között, hogy a magyar és nemzetmegtartó, nemzet¬
megmentő egyház - valljuk be, a maga nemében romanticizált — eszménye
sérül, ha erre az útra lépnénk. Számomra és sokak számára pedig éppen az
a kérdés, hogy ez a fent nevezett egyház, azaz a mi egyházunk mennyiben és
hogyan tudja egyúttal és egyenértékűen vállalni, hordozni és kifejezni keresz¬
tyénségét és egyetemességét.
Értelemszerűen és kézenfekvő módon a lutheránus mintát követik.
12 RL 2010, 561-609. V6. MEYER-BLANCK 2011, 406.
A PKN mint viszonylag fiatal egyházszervezeti forma a két klasszikus történelmi református
egyház mellett magába foglalja a kis létszámú lutheránus egyházat is.
4 Vö. részletesebben: PAP 2012a.