Oldal 92 [92]
EVÉSZAVAROK = 91
használati zavarok és a gyermekeik körében előforduló különböző evészavarok
(AN, BN, nem meghatározott evészavar) között több esetben nem volt látható
szignifikáns összefüggés (Grogan et al., 2020; Larsen et al., 2017). Az AN tekin¬
tetében szintén számos rizikótényező mentén (szülői szerhasználat, pszichiátriai
zavarok jelenléte) nem volt azonosítható szignifikáns összefüggés, vagy negatív
kapcsolat mutatkozott, pl. agyermekkorban jelen lévő szülői kriminalitás felnőtt¬
korban az AN jelenlétének alacsonyabb esélyével járt együtt (Larsen et al., 2017).
A szakirodalmi eredmények alapján az impulzivitás rizikófaktort jelenthet az
evészavarok kialakulására, egészséges kontrollszemélyekkel összehasonlítva, az
evészavarokat mutatók magasabb szintű impulzivitással jellemezhetőek, illetve
klinikai populáción belül pedig emelkedett tünetsúlyossággal járhat együtt, és
befolyásolhatja a felépülés folyamatát (Bardone-Cone et al., 2016; Favaro et al.,
2004; Waxman, 2009). Az evészavarok csoportján belül elsődlegesen a falásroha¬
mokkal és purgálással jellemezhető zavartípusok mutatnak emelkedett impulzi¬
vitást, így például a BN, a falásroham-zavar vagy az AN falás/purgáló altípusa
esetén lehet megfigyelhető az impulzivitás fokozott mértéke (Waxman, 2009). Az
evészavarok és a rumináció kapcsolatának vonatkozásában is szignifikáns, pozitív
összefüggésről számolnak be a nemzetközi szakirodalomban fellelhető eredmé¬
nyek, így például az evészavarok nagyobb fokú tünetsúlyossága a rumináció ma¬
gasabb szintjével járhat együtt, ill. a klinikai mértékű evészavarokkal jellemezhető
csoportok szignifikánsan magasabb mértékű ruminációval jellemezhetőek olyan
csoportokkal összevetve, akik nem mutatnak evészavarokat (Smith et al., 2018).
Egyes elméleti elképzelések, így például az érzelmi kaszkádok modellje (emotio¬
nal cascade model), kiemelik a rumináció lehetséges oksági szerepét egyes im¬
pulzív, evészavarokkal kapcsolatos tünetek (pl. falásroham, purgálás) vonatkozá¬
sában (Selby et al., 2016). A ruminációhoz hasonlóan az aggodalmaskodás is egy
repetitív kognitív stratégiának tekinthető, mely szintén pozitív összefüggést mutat
az eveszavarokkal a nemzetközi szakirodalmi adatok alapján (Sala gk Levinson,
2016; Sassaroli et al., 2005). A korábbi eredmények szerint úgy tűnik, hogy az
aggodalmaskodás az evészavarok kategóriáján belül szorosabb kapcsolatot mutat
az AN-nel összefüggő jellemzőkkel, így például előre jelezheti a karcsúság iránti
vágyat longitudinálisan, ami akár felhívhatja a restriktív viselkedések szorongás¬
szabályozó szerepére a figyelmet (Sala g Levinson, 2016). A bemutatott nemzet¬
közi eredmények vonatkozásában ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a kuta¬
tás során alkalmazott SCOFF Kérdőív nem teszi lehetővé az evészavarok különböző
típusainak differenciált mérését, ill. a kérdőív csupán az AN és BN központi tü¬
neteire kérdez rá, ezáltal csak az evészavarok jelenlétére vonatkozó rizikó átfogó,
nemspecifikus megállapítása lehetséges (Horváth et al., 2020).