Page 171 [171]
OCR
170 « A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal tését. A téeszek jövedelemelosztásának maradékelvű rendszere hatékonyan biztosította az állami jövedelem-elvonást, de teljesen bizonytalanná tette, hogy a tagok között év végén mennyit lehetett kiosztani. Tehát a téesztag nem tudta megtervezni, hogy éves munkája után milyen jövedelemre számíthat, ráadásul évközben csak időnként számíthatott valami csekély előlegre. A téeszjövedelmek 1960-1961-ben jelentős mértékben visszaestek 1959-hez képest is, ráadásul a csökkenés nagyrészt a közös gazdaságból származó jövedelmekben mutatkozott meg." Ilyen jövedelmi kilátások mellett a családi munkaerőből nem volt értelme egynél többet a téeszbe engedni. Ezzel szemben az ipar, a közlekedés, a szolgáltató szektor bármely ágazatában való munkavállalás nemcsak rendszeres havi jövedelmet, hanem az egész családra kiterjedő kedvezményeket (SZTK, utazási kedvezmény stb.) biztosított." Itt érdemes röviden utalni arra a különbségre, ami a munkavállalók különböző csoportjai között ebben az időszakban fennállt." Így nézett ki ez a különbség: a társadalmi alapokból származó juttatás (táppénz, segélyek, családi pótlék, nyugdíj) 1964-ben egy munkásra 649 forint, egy alkalmazottra 844 forint, egy termelőszövetkezeti tagra pedig 331 forint volt. Ráadásul a társadalombiztosítási szolgáltatások többségének a feltételei is hátrányosabban alakultak a téesztagok esetében." Adottak voltak tehát az előnyök és a hátrányok, ezeket mérlegelve alakították ki a családok az alkalmazkodási stratégiájukat. Az eddigi kutatási eredmények alapján a főbb típusok már felvázolhatók, annak megállapítása viszont, hogy az egyes alkalmazkodási, túlélési stratégiák milyen arányban jellemezték a falusi társadalom különböző csoportjait, még további munkát igényel. Ahogy már említettem, a több lábra állás tömeges reakció és racionális lépés volt, azt azonban, hogy egy-egy családból ki lett téesztag, s ki vállalt mezőgazdaságon kívül munkát, azt sokféle tényező befolyásolta. Elsősorban a korábbi gazdálkodás típusa, s ezzel összefüggésben a családi vagyon nagysága. Ezen kívül a család kor és nem szerinti összetétele, továbbá az is, hogy a környéken milyen munkavállalási lehetőségek adódtak. Ugyancsak szerepet játszott, hogy rokoni, ismerősi körben voltak-e már városi munkavállalók. Mezőgazdaságunk a szocialista átszervezés idején i. m. 202. 7 Belényi Gy.: Az állam szorításában i. m. 255-266. # A betegellatas 1949 aprilisatol, a csaladi potlék 1953 märciusätöl, az anyasagi segélyezés 1953. októbertől, a baleseti kártalanítás 1957. júniustól, a kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás 1958. január 1-től, az öregségi-munkaképtelenségi járadék intézménye pedig 1960 februárjától állt a tagság rendelkezésére. Tomka Béla: Szociálpolitika a 20. századi Magyarországon európai perspektívában. Bp. 2003. 3 MNL OL M-KS-288. f. 28. cs. /1964/ 2. 6. e. Eléterjesztés a mezégazdasagi termeldészévetkezeti tagok tarsadalombiztositasanak rendezésére. 1964. november 18.
