Page 151 [151]
150 e A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal
munkacsapat. A családi művelésre vállalt föld mellett el tudták látni a gyerek¬
nevelés és a háztartás teendőit.
A kenyérgabonán és a takarmányon kívül kellett még a családnak pénz
is: ruhára, lábbelire, sóra, fűszerre, a malac megvásárlására, sőt esetleg gya¬
rapítására is, adóra, tehénvásárlásra, házfelújításra, esetleg építkezésre."
A pénzszerzés hagyományos módja volt egyrészt a terményfelesleg egy részé¬
nek piacra vitele, másrészt pedig olyan munkák elvállalása, amiért pénzbeli
fizetség járt. Például a napszámos munka az uradalomban vagy módosabb
gazdáknál, s még inkább a városi munka.
A tagság ilyen irányú igényeit a szövetkezet úgy tudta kielégíteni, hogy
a teljesített munkaegységekre - gazdasági erejétől függően - igyekezett ha¬
vonta készpénzelőleget fizetni. Az előlegfizetés azonban nem volt kockázat¬
mentes. Sok helyütt előfordult, hogy év közben többet osztottak ki, mint ami
maradékelvű jövedelemelosztás érvényesítése után kiosztható lett volna.
Hogy milyen kellemetlen helyzet állhatott elő zárszámadáskor, azt kiválóan
érzékelteti az alábbi, 1961 tavaszán íródott panaszos levél, amely a Baranya
megyei Görcsöny községből tizenhárom aláírással érkezett a Magyar Rádió
és Televízió levelezési rovatához: , Aztán megtörtént a zárszámadás, kisült,
hogy nem kapunk semmi mást, mint egy félévi egységre 6 dkg cukrot, 1 kg
56 dkg búzával zártunk. De ezt sem fogadta el a bank, mert sok az adósság.
Egyszóval semmit sem oszthatnak ki, mindent el kell adni a terményforgal¬
minak, pedig jutott volna. [...] Nem igaz, hogy ilyenről tud Kádár elvtárs és
a többi miniszter elvtársak. [...] Akkor, amikor beszolgáltatás volt, 5 kg búza
jutott. De nem kell ez elvtársak, csak fejadagot kérünk."
A téesztagság fentiekben bemutatott érdekérvényesítési törekvései már
az 1950-es években is jelentkeztek, de a hatalom többnyire arra hivatkozva
utasította el ezeket, hogy eltérnek a szovjet kolhozmodelltöl. S mivel az 1945
előtti korszakba nyúlt vissza a gyökerük, , kapitalista csökevénynek? tartot¬
ták, amely gátolja a haladást, konzerválja a mezőgazdaság elmaradottságát."
Két olyan rövid időszak volt, amikor a hatalom időlegesen mégiscsak sze¬
met hunyt az ilyen törekvések felett. A téeszek nagyarányú felbomlása 1953
második felében és 1956 végén arra késztette a politikai vezetést, hogy eltűrje:
7 A paraszti társadalomban az önellátás a 20. század első felében már korántsem volt teljes körű.
A gazdasági felszerelés egy részét, a ruházatot, bútorzatot már vásárolták, s emiatt kapcsolatban
voltak a piaccal, terményeik egy részét pénzért adták el.
# MNLOLM-KS-288. f. 28/1961/2. 6. e. Feljegyzes a tsz-ek zärszämadäsäval foglalkoz6 levelek tartal¬
máról. 1961. július 12.
15 MNL OL M-KS-276. f. 53/83. 6. e. A KV Mezőgazdasági és Szövetkezeti Osztályának javaslata a ter¬
melőszövetkezeti gazdaságok megerősítésére. (Melléklet: A Politikai Bizottság levele a megyei párt¬
bizottságokhoz és a budapesti pártbizottsághoz a termelőszövetkezeti mozgalom kérdéseiről.) 1951.
szeptember 20.