Page 143 [143]
142 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal
feltételei csak részben voltak adottak. Az első évben az egyes növénytermesz¬
tési munkákat még ki-ki maga végezte a földjén. Számba vették az állatállo¬
mányt, a mezőgazdasági felszerelést, de csak kevés helyen volt mód az álla¬
tok közös istállóban való elhelyezésére vagy a gépek közös tárolására. Ezért
az állatállomány többsége régi tulajdonosainál maradt, sőt az első években
a terményt is a szövetkezeti tagok portáin tárolták.
Ahogyan már említettük, a birtokos paraszti réteg számára igen keserves
volt megválni a földtől, a jószágoktól, feladni a gazdai önállóságot, s beil¬
leszkedni egy teljesen idegen munkaszervezeti struktúrába. Az átállást meg¬
kônnyithette, ha a maguk elképzelései szerint, azaz a téesz-alapszabályminta
előírásaitól eltérően alakították ki a téesz belső életét. Az „egy falu - több
szövetkezet" koncepció lehetőséget teremtett erre. A hatalom azonban csak
átmenetileg tolerálta ezeket a , szocialista tartalom nélküli szövetkezeteket",
s az elkövetkező években az , egy falu - egy tsz" jelszóval országszerte egye¬
sitéseket kezdeményezett.”
Hosszabb távra szóló megoldásnak bizonyult az, amikor az adott téesz
úgy alakította ki a saját alapszabályát, hogy maximálisan kiaknázta az 1959¬
es új szabályozás teremtette mozgásteret. A bolgárkertészekből alakult szen¬
tesi Árpád Tsz tagsága például tizennégy pontját módosította a központilag
kiadott mintaalapszabálynak. Kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy a kerté¬
szeti fő profilhoz igazítva dolgozták ki a háztáji gazdaság szabályait. Későbbi
sikereik gyökere ide nyúlik vissza. Nem véletlenül emlegette a tagság még
évtizedekkel később is téeszelnök, Szabó László ekkori mondását. , Amikor
az ember látja, hogy új ruhára van szüksége, jobb, ha elmegy a szabóhoz és
varrat egyet magának, mert amit utána dobnak, az vagy lötyögni fog rajta
vagy szűk lesz."
A túlélési stratégiák egy újabb típusának számított a paraszti család több
lábra állása. Kiaknázva az iparosítás felgyorsulását, a növekvő munkaerő¬
igényt, a család férfi tagjai sok helyütt a mezőgazdaságon kívül kerestek
és találtak munkát. Ennek mértékét jelzi, hogy az átszervezés időszakában
a mezőgazdasági keresők száma 350 000 fővel csökkent. A mezőgazdaságból
való kilépés 1960-ban, a kollektivizálás második hullámában volt a legna¬
gyobb: megközelítette a 150 000-et. (8. táblázat)?
3 1961 és 1963 között közel nyolcszázzal csökkent a téeszek száma (1961: 4204, 1962: 3721, 1963: 3611,
1964: 3413) Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv. Bp. 1965. 9.
4 Varga Zsuzsanna: Ahogy a szentesi kertészek újragombolták a , szövetkezeti kabátot". In: Bóth Ildi¬
kó (Szerk.): , A hagyomány kötelez! A szentesi Arpad 60 éve, 1960-2020. Bp. 2020. 15.
5 MNLOLM-KS-288. f. 17/5. 6. e. À KSH feljegyzése a paraszti csalädok és a paraszti népesség szämä¬
nak alakulásáról.