Page 141 [141]
140 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal
pasztalat azt mutatta, hogy a kiöregedő gazda számára a föld volt az egyetlen
menedék. Az örökség fejében a gyerekei eltartották, de ha gyermeke nem lett
volna, akkor felesbe vagy bérbe adhatta földjét, megélhetése így is biztosítva
volt.
A földhöz való kitartó ragaszkodást igazolták a megelőző évek tapaszta¬
latai is. Az 1950-es években mind a két téeszszervezést előbb-utóbb követte
egy feloszlási hullám, s ez táplálta a parasztságban a reményt, hogy ezúttal
is így lesz. E remény kivetülésének tekinthető, hogy a vidéken terjedő ál- és
remhireknek állandó témája lett a téeszrendszer összeomlása." Szerte az or¬
szágban híresztelték: , amennyiben a tavaszi munkák nem kezdődnek meg,
ez megteremti a lehetőségét, hogy a termelőszövetkezet feloszlik" Ennek
egy továbbfejlesztett változata így szólt: , a tsz-tagok csak annyit dolgozza¬
nak a látszat kedvéért, hogy néhány munkaegységük legyen, támaszkodja¬
nak a tartalékokra, így kibírják addig, amíg megváltozik a rendszer". Nagy
változatosságban terjedtek a közelgő háborúval kapcsolatos, , megbízható
forrásból" származó információk: ,az amerikai és/vagy nyugat-német csa¬
patok betörnek az országba, s akkor úgyis vége lesz a tsz-eknek"." A szóbe¬
széd csalóka híreinél persze biztosabban lehetett számolni azzal a törvényes
lehetőséggel, hogy a hároméves kilépési tilalom letelte után ki lehetett lépni
a szövetkezetből.
Mindezek a megfontolások és remények a kivárás irányában hatottak.
E magatartást rendkívül szemléletesen világítja meg az alábbi részlet, amely
egy nyolcholdas gazdával készült interjúból való: , Amíg be nem léptünk, úgy
ment minden, mint a karikacsapás. De hát hogy azt a fránya papírt aláírtam,
az nékem a halálos ítélet volt. Azzal lett vége itt mindennek. A föld odalett,
így hát ugye én mit csinálhattam volna. Egész életemben a magamén gazdál¬
kodtam, hát egyszer csak se föld, se állat nem az enyém. [...] A fiam, a Sándor,
az elment dolgozni, beállt a téeszbe. Pokolba kívántam én az egészet. Azt
már, hogy szégyen módra ott még be is álljak, belemenjek úgy egészen, hogy
ott még parancsolgassanak is, azt én nem tudom elviselni. Messzebb lenni
attul, minél inkább. De hogy mégiscsak odalett a két ló, oda volt be a téeszbe
a föld, hát hogy tudjuk, mit csinálnak vele, mondtam, egy ember menjen
a családból, menjen a Sándor. Oszt vigyázzál, fiam, mondtam neki. Hát azért
csak figyeltük, mit csinálnak ott vele."
Többségében azonban az aktív korú gazdák nemcsak a formális belépést
vállalták, hanem a gazdálkodásba is bekapcsolódtak. Ezt elősegítette, hogy
6 A rémhírképzésről mint a társadalom működési zavaráról bővebben lásd: Hankiss Elemér: Diagnó¬
zisok. Bp. 1982. 153-205.
7 MNL OL M-KS-288. f. 28/1961/10. ő. e. A megyéktől érkező jelentések a tsz-ek megszilárdításának
helyzetéről.
8 Mátyus A.-Tausz K.: Maga-ura parasztok i. m. 53-55.