1949. március 5-—7-i maratoni ülésén is ezzel a problémával indította az ötéves
terv mezőgazdasági fejezetének tárgyalását."
, Gyakran hallom vidéki elvtársainktól, hogy nem tudják, ki a kulák, mert
az a meghatározás, ami a 350 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemnél
vagy a 25 hold földnél húzza meg az alsó határt, lefelé is, felfelé is kivételeket
mutat. Amikor azonban nem elméletben, hanem gyakorlatban vetjük fel a
kérdést, kiderül, hogy mindenki pontosan tudja, ki a kulák a falujában. Nem
csak azt tudja, hogy bérese van, hogy kupeckedik, hogy spekulál, uzsorás,
kizsákmányoló. Pontosan tudja azt is, hogy ki az, aki a lányát nem engedi kö¬
zépparaszt fiához férjhez menni, vagy fiának nem engedi, hogy középparaszt
lányát vegye feleségül. [...] A faluban mindenki tudja, hogy a kulákbálra kiket
hívnak meg, és kiket nem engednek be. Megvan az előreköszönés rangsora
és száz más ismertetőjel, amelyeket a mi falusi elvtársainknak szintén tudnia
kell, elemeznie kell, és akkor nem fogja eltéveszteni, hogy ki a kulák és ki
nem az. [...]
Mindenünnen azt halljuk, hogy az eddigi korlátozás meg se kottyan a ku¬
lákoknak, hogy a kulák tovább gazdagszik, házakat vásárol, kocsmákba tár¬
sul be, magas kamatra pénzt ad ki, és száz és száz módon tovább folytatja
a nagy krumpli felül kerül és a kicsi alul, ha a zsákot rázzuk, a dolgozó pa¬
rasztság és kulákság közötti szabad versenyben feltétlenül a kulák győz, és
a dolgozó paraszt marad alul. Nem hiába hirdette Lenin: A kulákok a legvad¬
állatiasabb, legdurvább kizsákmányolók, kik a többi országban a történelem
során nem egyszer állították vissza a földesurak, cárok, papok, kapitalisták
hatalmát. A kulákok többen vannak, mint a földesurak és a kapitalisták.
A népnek azonban a kulákság mégis csak kisebbsége. [...] A háború alatt ezek
a vérszopók a nép nyomorán nyerészkedtek, ezreket és százezreket harácsol¬
tak össze a gabona és egyéb termékek árának emelése útján. Pókok a kulá¬
kok, melyek a háború tönkretette parasztok és énező munkások vérén híztak
kövérre. Piócák, melyek a dolgozók vérét szívták, annál jobban gazdagodva,
minél jobban éhezett a munkás a városokban és a gyárakban. Vámpírok, me¬
lyek kezükbe ragadták és ragadják a földesúri földeket, s újra, meg újra igába
görnyesztik a szegény parasztokat."
Rákosi előadói beszédének ezen pontjánál érdemes egy kicsit megállni,
hiszen helyenként szó szerint ismételte Sztálin vonatkozó téziseit. A cselek¬
vési program meghatározásához is innen vette a mintát. Így fogalmazott: ,,Itt
az ideje, hogy a kulákság korlátok közé szorítását végre komolyan vegyük.