Oldal 22 [22]
Történeti bevezető « 21
Ez lett a minta a kelet-közép-európai országok számára is, két jelentős el¬
térés azonban felfedezhető a kollektivizálás kezdeti szakasza során. Az egyik
a földtulajdonnal volt kapcsolatos. A Szovjetunöban - mint emlitettem ¬
nacionalizaltak a földet, Kelet-Közep-Euröpäban erre nem került sor. Hozzá
kell azonban tenni, hogy a legtöbb országban a paraszti földmagántulajdon
csak formálisan létezett. A tulajdonosok nem tudták földjeiket szabadon el¬
adni, bérbe adni. Később az örökösödési jogot is korlátozták.
A másik eltérés a termelőszövetkezet több típusának engedélyezése, amely
szintén azzal magyarázható, hogy enyhíteni akarták a hatalom és a paraszt¬
ság között kialakuló konfliktust. Ezeket egyszerűen I, II., III. és IV. típusnak
nevezték." Fontos azonban jelezni, hogy nem mindegyik országban létezett
mind a négy fajta, s azt is, hogy az egyes típusok alatt nem teljesen ugyanazt
értették. A későbbiekben majd részletesen lesz szó arról, hogy Magyarorszá¬
gon három típus jött létre."
A lényegi különbség abból adódott, hogy a tevékenység mekkora részét
végezték közösen, s ezzel összefüggésben a jövedelem mekkora hányadát
számolták el a végzett munka, illetve a bevitt földterület alapján. Az alacso¬
nyabb típusú termelőszövetkezeten belül például az I. típusban csak a szán¬
tást és a vetést végezték közösen, így a jövedelem felosztásakor elsősorban a
bevitt föld játszott döntő szerepet. Ezzel szemben a III. és IV. típusban már
minden munkafázist közösen kellett végezni, s így a jövedelem túlnyomó
hányada a végzett munkán alapult, még akkor is, ha fizettek valamilyen jel¬
képes földbérleti díjat a bevitt földért. Ezek az ún. magasabb típusúak (III,
IV.) hasonlítottak leginkább a kolhozformára, mintaalapszabályaik a szovjet
kolhozalapszabály másolatainak tekinthetők."
Az említett átmeneti engedmények azonban nem kérdőjelezik meg azt
a tényt, hogy az 1940-es évek végétől - a mezőgazdaság szovjetizálásnak
szerves részeként - annak a kolhozmodellnek az erőszakos átültetése indult
meg, amelyet a Szovjetunióban az 1935-ös alapszabály rögzített.? S ezen a
dátumon rögtön el is gondolkodhat az olvasó: vajon mennyiben tekinthető
5 Swain, N.: Eastern European Collectivisation i. m. 497-534.
:6 Bulgária jelentett kivételt, mivel itt 1950-től csak egyfajta, a szovjet kolhozra nagyon hasonlító for¬
ma létezett. A többi országban minimum kettő, de volt, ahol három- vagy négyfajta szövetkezetet is
engedélyeztek. Demeter Gábor: A bolgár kollektivizálás ellentmondásai. In: Horváth S.-Ö. Kovács
(Szerk.): Állami erőszak és kollektivizálás i. m. 387-389.
7 Jugoszlaviaban 1949 májusában négy típust dolgoztak ki. A IV. típus már a föld közös tulajdonán
alapult, míg a másik három típusban megmaradt a magántulajdon, amiért különböző mértékű bér¬
leti dijat fizettek. Bokovoy, M.: Peasants and Communists i. m. 120-125.
3% Swain, N.: Eastern European Collectivisation i. m. 507-508.
# — A nyolc fejezetre tagolódó kolhoz mintaalapszabály részletesen szabályozta a közös és háztáji föld¬
használat kérdéseit, a termelési eszközök és az állatok bevitelét, a tagok jogait és kötelességeit, aközös
munka megszervezését és díjazását, valamint a kolhoz és az állam viszonyát. Lásd: Primernüj usztav
szelkszohozjajsztevennoj arteli. In: Szobranije zakonov i raszporjazsenik rabocse-krest’janskovo