Oldal 14 [14]
Történeti bevezető e 13
Míg Magyarországon az új birtokosok telekkönyvben rögzített magán¬
tulajdonként kapták a földet, addig a keletnémet területeken az elkobzott
nagybirtokokból egy állami földalapot képeztek, s ebből osztottak a föld¬
igénylőknek egyéni használatra földeket. Hiába rögzítették azonban ezt
a telekkönyvben, nem jelentett tulajdonjogot. A földreform során kiosztott
földbirtokot (vererbbares Eigentum) nem lehetett sem eladni, sem bérbe adni,
sem elzálogosítani. Az utódoknak át lehetett adni, ha vállalták a gazdálko¬
dást. Feladni pedig úgy lehetett, ha a birtokos talált egy másik újgazdát, aki
átvette a gazdaságot."
A német birtokok felosztása képezte a lengyel földreform fő jellegzetes¬
ségét. A kiosztott terület háromnegyed része korábban német tulajdon volt,
így nem meglepő, hogy az összesen kiosztott 5,6 millió hektár területből 4,5
millió hektárt a visszaszerzett nyugati területeken osztottak ki. A 788 ezer új
parasztgazdaság nagy része (483 ezer) a korábbi német területeken jött létre.
Összességében az ország területének 2096-át érintette a földosztás?
A csehszlovák földreform méretét tekintve elmaradt az előbb említettek¬
től, de jelentős strukturális átalakulást eredményezett azáltal, hogy a német
és a magyar tulajdonú földek elkobzásával a cseh-morva területek egyhar¬
madát s a szlovák területek egytizedét felosztották. Ráadásul 1945-ben nem
ért véget a földosztás, 1947 júliusában és 1948 márciusában is sor került
újabb területek igénybevételére azáltal, hogy végül 50 hektárra csökkentették
a földtulajdon felső határát."
A balkáni országokat az 1945 utáni földreformhullám kevéssé érintet¬
te. E térségben a földterület túlnyomó többsége paraszti tulajdonban volt.
Jugoszláviában és Bulgáriában már a 19. század végén a paraszti kisbirtok
dominált. Romániában viszont az I. világháború utáni radikális földosztás
hozta domináns helyzetbe a kisgazdaságokat." A három említett ország kö¬
Ez a megoldás sok hasonlóságot mutatott az 1917-es földdekrétum végrehajtási rendelkezéseivel.
Jochen Laufer: Die UdSSR und die Einleitung der Bodenreform in der Sowjetischen Besatzungszo¬
ne. In: Bauerkámper, A. (Hrsg.): „Junkerland in Bauernhand“? i. m. 21-36.
° A Lublini Bizottsäg 1944. szeptember 6-än elrendelte a nagybirtokok felosztását. A rendelet kü¬
lönbseget tett regionálisan az igénybevétel határát illetően. Lengyelország középső és keleti részein
felosztották az 50 hektárnál nagyobb birtokokat, míg a nyugati területeken csupán a 100 hektárnál
nagyobb birtokokhoz nyúltak hozzá. Az itteni egykori német nagybirtokok újranépesítése céljából
Nyugat-Belorussziából és Nyugat-Ukrajnából telepítették át a lengyel népességet. Dariusz Jarosz:
The Collectivization of Agriculture in Poland: Causes of Defeat. In: Iordachi, C.-Bauerkámper, A.
(Eds.): The Collectivization of Agriculture i. m. 116-121.
A Csehszlovákiában lejátszódott földosztási folyamatot igen részletesen elemzi: Gaucsík István: Le¬
morzsolódó kisebbség. A csehszlovákiai magyarság jogfosztásának gazdasági háttere, 1945-1948.
Bp. 2013.
Az említett országok I. és II. világháború utáni földreformjainak összehasonlító elemzésére lásd:
Dietmar Müller: Property between Delimitation and Nationalization: the Notion, Institutions
and Practices of Land Proprietorship in Romania, Yugoslavia and Poland, 1918-1948. In: Hannes