Page 8 [8]
ELŐSZÓ
Magyar és szovjet, parasztság és kolhoz - súlyos társadalmi feszültséggel
terhelt ellentétpárok az 1945 utáni magyar történelemben. A legféltettebb
kincsről, a termőföldről szólt az a küzdelem, amely a hatalom képviselői és
az egyéni gazdálkodók között 1949 és 1961 között zajlott.
A kommunista ideológia szerint a mezőgazdaság jövőjét a nagyüzemekre
kellett alapozni, mert a nagy üzemméret, a gépesítés stb. révén ezek tudtak
hatékonyan termelni. A paraszti kisüzem ebből a logikából adódóan az el¬
maradottság szimbólumává vált. A fenti modernizációs érveket a hideghá¬
ború kontextusába helyezve feltárul azonban, hogy a sztálini vezetést mi¬
lyen egyéb érdekek vezették. A mezőgazdaság emberi és anyagi erőforrásait
alárendelték a nehéz- és hadiipar-fejlesztés érdekeinek. A milliós paraszti
tömeget néhány tízezernyi nagyüzembe tömörítve könnyebbnek tűnt mind
a termények, mind pedig az ágazati jövedelmek elvonása és átcsoportosítá¬
sa a nehéz- és hadiipar számára. A szovjet mintára szervezett nagyüzemek
(kolhoz, szovhoz) keretei között az egykori gazdák elvesztették önállóságu¬
kat, alkalmazotti szerepbe kerültek, addig felhalmozott javaik pedig a szoci¬
alista mezőgazdaság termelési alapjaivá váltak.
Kelet-Közép-Európában a kollektivizálás végrehajtására törekvő, a szovjet
birodalmi érdekeket kiszolgáló kommunista pártok és a magántulajdonához,
addigi életformájához ragaszkodó parasztság között drámai érdekütközés
jött létre, ami maga után vonta az állami erőszak teljes (gazdasági, admi¬
nisztratív és büntetőjogi) eszköztárának bevetését. Az 1949-ben meginduló
első kollektivizálási kampányra a parasztság az egész régióban olyan ellen¬
állási és túlélési stratégiákkal reagált, amelyeken megtört a hatalom akarata.
A kialakuló súlyos termelési és közellátási válság miatt Sztálin halála után az
új szovjet vezetés azt tanácsolta a , testvérpártoknak", hogy állítsák le vagy
lassítsák le a kollektivizálást. Az átmeneti évek után a befejezés időzítéséről is
Moszkvában döntöttek. A szocialista blokk országai 1958 és 1962 között fe¬
jezték be a teljes kollektivizálást, avagy ahogy ezt akkoriban nevezték: a me¬
zőgazdaság szocialista átszervezését." Két ország maradt ki ebből: Jugoszlávia
és Lengyelország.
A magyar eset annyiban más, hogy nálunk nem két, hanem három kam¬
pány (I. 1949-53., II. 1955-56., III. 1959-61.) és közte egy forradalom vérbe
: — Ezt a kifejezést a párt- és állami apparátus használta, ugyanakkor maguk az érintettek kezdettől
kolhozosításnak, időnként kollektivizálásnak nevezték a kisparaszti gazdaságok felszámolásának
folyamatát. A későbbiekben széles körben elterjedt a téeszszervezés, téeszesítés. A hivatalos korabe¬
li dokumentumok és a köznyelv kettőssége visszatükröződik a jelen kötetben is.