62 NARANCSIK GABRIELLA egyetlen lehetőséget, hogy a kezdeti zűrzavarból kikászálódjam. Különben hozzám tapadt volna az anyag, akár a bojtorján vagy a hínár" ( Jung 1987, 236). Ehhez fogható jelentőségű új forrásanyagnak csak a szintén hosszú várakozás után kiadott Freud-]Jung levelezés, illetve a kalandos körülmények között felbukkant Jung-Spielrein levélváltás tekinthető. Tanulmanyomban elsősorban a Freud-Jung kapcsolat néhány vitatott kérdéséhez kapcsolódom, elsősorban a levelezésükre és a Vörös könyv anyagára támaszkodva. A fókuszban a történet utolsó epizódja, az eltávolodás időszaka áll, kitekintve egészen 1921-ig, a Pszichológiai típusok megjelenéséig. Shamdasani megkérdőjelezi az elválásról kialakult többé-kevésbé elfogadott elképzelést. A Vörös könyv megjelenése kapcsán adott interjúkban arra a kérdésre, hogy vajon Jung mentális krízise, melyhez a Vörös könyvben közreadott ún. aktív imaginációi kapcsolódnak, mennyiben következménye a Freuddal történő szakításnak, csupán a két esemény időbeli egybeesését konstatálja, a lélektani szerepét pedig egészében hangsúlytalanul kezeli (Harris 2010, Casament 2010).? Shamdasani állásfoglalásának fokozott jelentőséget ad, hogy a kortárs Jung-kutatás egyik meghatározó alakjáról van szó, akinek szabad betekintése van a még kiadatlan Jung-hagyatékba. A következőkben, Shamdasani felvetését szem előtt tartva, arra a kérdésre keresek választ, vajon Jung Freudhoz fűződő kapcsolatának alakulása tematizálódik-e önanalízise, illetve az önanalízissel szoros kapcsolatot mutaté elméletképzése soran.? , Egy világ tárult ott fel...” Mielőtt tulajdonképpeni tárgyunkra rátérnénk, a követhetőség kedvéért érdemes a Freud-Jung történet előzményeit is tőbb vonalaiban felidézni. Jung és Freud kapcsolata 1906-ban kezdődött, és 1914-ben ért véget, ke? Shamdasani más írásaiban is elutasítja Jung, ahogyan ő mondja, ,freudocentrikus” megközelítését. Széles körű forrásanyagra támaszkodva Freud hatásával szemben többek között a „francia vonal” (Pierre Janet, Theodore Flournoy), illetve William James szerepét emeli ki Jung intellektuális orientációjára nézve (lásd pl. Shamdasani 1998; 2005). Az analitikus pszichológia freudi hatástól független előzményeire vonatkozóan lásd még Ellenberger (1970), Haule (1984). 3 A Vörös könyvre reflektáló írásokra általánosan jellemző, hogy a Freuddal való szakítás szerepét legfeljebb érintőlegesen tárgyalják. Ez alól kivétel pl. Kalsched (2013).