Herman Ottó és a tudományos kreativitás személyes forrásai 55 tükrözi. Ez a struktúra az apa-fiú kettőst tartalmazza, és mintázata a következő: jó viszony ápolása az apával, majd a fiú hírnevének a , megsemmisitése” az intellektus fölény, illetve a népszerűség segítségével. Ez rövid időn belül kétszer is megtörténik, tehát pszichológiai szempontból kiemelkedő jelenség indikátora (Alexander 1990), másrészt a struktúra ismétlődése , kísérteties" jellegű, így a tudattalan ismétlési kényszer jelenlétére utal (Freud 1998 [1999]; Hertz 1998). Maga az ismétlés feltehetően korai eredetű traumák tudattalan lereagálására és helyreállításra irányul, de a tudattalan mivolt miatt legtöbbször csak a puszta ismétlésig jut el (Laplanche, Pontalis 1994). Az első eset Chernel Kálmán és Chernel István személyéhez kapcsolható. Chernel Kálmán mintegy tizenhárom évvel volt idősebb Hermannál, és kőszegi fényképészkedési periódusa során karolta fel az ifjú természettudóst; ő közvetítette ki Hermant Kolozsvárra Brassai Sámuelnek is. Chernel Kálmán fiával, Chernel Istvánnal Herman Ottó az 1890-ben kezdődő országos madárvonulási megfigyelések megszervezése során került szorosabb kapcsolatba. Az ötvenöt éves polihisztorra rendkívül jó hatást gyakoroltak az akkor huszonöt éves Chernel István képességei és személyisége. A csapat közös munkájának eredményeképp 1893-ban megalakult a Magyar Ornitológiai Központ, amelynek vezetőjeként Herman irányította , fiai" munkáját. Ő ösztönözte az ifjabbik Chernelt, hogy írja meg (helyette is) a Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre című monumentális, háromkötetes könyvét (Chernel 1899). A könyv kiválóan sikerült, Herman -— írja Varga — , bátran vállalhatta volna a magáénak, akár élete egyik főművének. Ha ő írja meg. De nem ő írta meg — és ez fájt neki. 5 még inkább fájt az, hogy őneki már nem is igen lett volna ereje hozzá, hogy ilyen páratlanul szép, és makulátlanul jó könyvet hozzon össze" (1967, 216). Így született meg benne az ötlet, hogy ír egy kisebb, népszerűsítő madaras könyvet A madarak hasznáról és káráról címmel, amelynek első kiadása 1901-ben, két évvel Chernel munkája után jelent meg (Herman 1908 [1901]). Herman terve bevált, munkája mintegy 80 000 példányban kelt el, és nyelvezetének, hangnemének köszönhetően , lefőzte a tudására oly büszke ifjú titánt", és ezzel sikeresen kiadta a , Chernel István elleni mérgét" ( Varga i. m. 225, ill. 255). A pontot az i-re pedig azzal tette föl az idős tudós, hogy könyvében egyetlenegyszer említette meg (akkor már tíz éve halott) egykori mentorának fiát, szándékosan