54 KővÁRY ZOLTÁN a „co-player” fogalmäval foglalhatjuk össze, ök azok, akik a protagonista kibontakozását elősegítik, míg a hasonlóan fontos negatív figurákat a ,counterplayer" kifejezés írja le (Isaacson 2005). A negatív hatású alakok nagyon fontos szerepet töltenek be az önmeghatározásban, lásd például a co-playerből counterplayerré lett Richard Wagner figuráját Friedrich Nietzsche életében (Kőváry 2014). A negatív alakok legtöbbször azáltal akadályozzák, frusztrálják, vagy épp ösztönzik az illető munkálkodását, hogy riválisként vannak jelen a , hős" számára kiemelkedő jelentőségű területen. A pszichoanalízis a rivalizálást az irigység és a féltékenység érzéseivel hozza összefüggésbe. Az irigység Melanie Klein szerint a csecsemőben keletkezik akkor, amikor úgy érzi, az anya elhanyagolja őt, és nem látja el mind azzal a jóval, amivel rendelkezik, de visszatartja magában. Az erre adott reakció a mohóság (kirablási fantáziák) és a másik lerombolásának, tönkretételének vágya (Segal 1997). Az irigység kétszemélyes helyzetével szemben a féltékenység az Ödipusz-komplexus trianguláris szituációjához kapcsolódik, és legtöbbször az azonos nemű szülő irányába jelentkezik, aki elzárja az utat az ellenkező nemű szülő kisajátítása elől. A másik alapforma a testvérféltékenység, amit Freud az Ödipusz-komplexum kiterjesztésének tartott, nem pedig önálló jelenségnek (1986 [1917]),° Alexander (1990) felhívta rá a figyelmet, hogy Freud az ödipális gyermek szemszögéből írta le a folyamatot, és az ödipális szülő pozíciójának lélektani elemzésével adós maradt; ez azért fontos, mert Herman esetében utalnunk kell ez utóbbira. Elkerülendő a , rossz pszichobiográfiára" jellemző, kora gyerekkorra irányuló túlzott spekulációkat és azok gyakran redukcionista módon történő felhasználását az értelmezés során (Schultz 2005), eltekintek attól, hogy Herman Ottó és édesapja viszonyát boncolgassam. (A kevés hozzáférhető dokumentum ezt amúgy is kockázatossá tenné.) Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az idős Herman életében néhány éven belül (1899—1902) felbukkan egy figyelemre méltó, a kreatív tevékenységet érintő konstelláció, , invariáns struktúra", ami a rivalizáláshoz való viszonyát nulmányban részletesebben nincs hely foglalkozni. Ebben az alfejezetben viszont majd utalok rá, hogy a közönségsiker hogyan segítette hozzá Hermant Chernel István legyőzéséhez. 5 A testvérféltékenység egy másik pszichológus, Alfred Adler (1994) rendszerében játszik szerepet, aki Freud követőjéből riválisává lett az 1910-es évektől.