Oldal 94 [94]
Betűk, sorok
Megérdemelné a békés halált
minden írnok, aki az éjszakában
tollat fog és papír fölé hajol.
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
Olyan szépnek nem látta őket,
mint eaz a tisztaszívű állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
17
Once upon a time
there was a lonely wolf
lonelier than the angels.
He happened to come to a village.
He fell in love with the first house he saw.
Already he loved its walls,
the caresses of its bricklayers.
But the windows stopped him.
In the room sat people.
Apart from God, nobody ever
found them so beautiful
as this childlike beast.
So at night he went into the house.
He stopped in the middle of the room
and never moved from there any more.
18