Seite 245 [245]
OCR
s 2. SZ. MELLÉKLET * metaforának nevez); Rideg Zsófia elfogadta, hogy átkel a halálon, elfogadta, hogy veszteséggel jut át, elfogadta a fuldoklást, ami maga a forditäs. A fordítás költői aktusa <al megformäzta a ,Te” testét, ami a betűk szövege mögött bújik meg, mint egy másik, eltemetett, állatias, táncolt nyelv, egy élő nyelvet, mely többet tud az emberről és a gondolat kulisszatitkairól, fonákjáról, mint a szavak lapos felszíne... Ez a ritmusfolyam és a hangok színes drámája: cselekvő állat. Mert a ritmus mindig előbb tudja (és lehet, hogy utoljára, a szavak végén) azt, amit a nyelv nem tud; tapintásra, érintőlegesen ismeri, ismeri fel az állati gondolat kalandját. Mindennek a mély architektúrájára emlékezik — és még az anyag drámájára is. Távol mindenféle szabályos, kiegyensúlyozottságra, simaságra törekvő fordítástól Zsófia elmerült a magyar nyelv egyediségében és elszigeteltségében, s komolyan eljátszadozott mindazzal, ami még a magyarok számára is érthetetlen. Egészen az egyénre szabott nyelvig, a minden nyelv legmélyén lapuló rétegekig: a közlésképtelen nyelv rejtélyéig. A leganyagibb nyelvig, a hangok érzékeléséig, az idő érzékeléséig, az idő értelméig. Az érzékek és az idő lenyűgöző sokféleségéig. A színházról szóló nyelv a testet kutatja és meg is találja. Ám először magának a nyelvnek kell testet öltenie — és nem a szereplőnek! A , szereplőről" nem lehet tudni, kicsoda, ahogyan , az embert" sem látta még soha senki. A színpadon a szavak használata nem a felszínen történik, mint a papírlapon, itt a szavak kiterjedéssel, kifejtve, hullámzó logikát követve jelennek meg, mint az agyban: értjük fára emlékeztető alakjukat, virágzó gyökereiket, talányos csigavonalaikat, elágazásaikat, kettős ikerlombjukat: nem a papírlapon, hanem testünk nyilvános titkában mutatkoznak meg igazán. A nagyon hosszú színházi munkafolyamat végén, egy napon, a szinészek és a velük szemben ülő nézősereg számára többnyire nagyon későn, hirtelen minden igaznak hangzik. Ám nem a szokásos nyelv az, amely egyik pillanatról a másikra megjelenik, hanem egy láthatatlan idióma, a ritmus elcsépelt, néma nyelve: a gyerekek merőben új nyelve. + 243 +
