A kérdésedre válaszolva, kedves Enikő, tudod, ddzkodom a , szakrális"
szótól, mert elválaszt, elzár az istenitől, négy fal közé szorítja be az
»istenséget”, elhatärol tôle. Ezzel szemben a messianizmus megnyitja,
és közeledésre hív, megtestesülve ajándékozza nekünk: a Biblia minden
egyes könyve ösvényt nyit, akadályt hárít el, és sosem torlaszolja el az
utat, nem láttatni akarja Istent, nem meghatározni vagy megérteni,
hanem azt akarja, hogy megérintsük Őt és Ő megérintsen bennünket.
A világ összes istene közül a messiáshívők (vagyis a keresztények) iste¬
ne az egyetlen, aki testet öltött, mint mi, aki azért jött, hogy meghaljon,
mint mi, és halálával mutassa az utat az újjászületéshez.
Az evangéliumban Jézus minduntalan megérinti az embereket, és
őt is megérintik. A messiás szóban — taktilis bizonyítékként — ott lap¬
pang a felkenés emléke. Épp az ellentéte a távoltartásnak és a tiltásnak.
A megtestesülés, a kereszténység talapzata, , testté lett sarokköve",
főtengelye és lelke minden pillanatban Isten ezen adottságáról, adomá¬
nyáról, az eljöveteléről szól nekünk: testben ajánlja fel magát, és mint
mi, halállal hal; testközelbe kerül, megérint bennünket, lélegzetünk
elvegyül az imában, odakínálja magát ajkunknak, és a teofágia"" fel¬
foghatatlan kölcsönhatásában: , Aki eszi az én testemet és issza az én
véremet, az énbennem lakozik és én is abban" (]n 6, 56).
, Isten emberré vált, hogy az ember Istenné válhasson", úgy emlék¬
szem, ezt Lyoni Iréneusz mondta. Ez a mondat nem a tiltott fallal kö¬
rülhatárolt szakrálisra, hanem a szentségre mint nyitott útra mutat.
Krisztus olyan isten, aki odajön hozzánk és megérint bennünket.