Oldal 243 [243]
OCR
s 2. SZ. MELLÉKLET * VALERE NOVARINA: TUL A SZAKRALISON. LEVEL SEPSI ENIKONEK Szeptember 15., kedd A kérdésedre válaszolva, kedves Enikő, tudod, ddzkodom a , szakrális" szótól, mert elválaszt, elzár az istenitől, négy fal közé szorítja be az »istenséget”, elhatärol tôle. Ezzel szemben a messianizmus megnyitja, és közeledésre hív, megtestesülve ajándékozza nekünk: a Biblia minden egyes könyve ösvényt nyit, akadályt hárít el, és sosem torlaszolja el az utat, nem láttatni akarja Istent, nem meghatározni vagy megérteni, hanem azt akarja, hogy megérintsük Őt és Ő megérintsen bennünket. A világ összes istene közül a messiáshívők (vagyis a keresztények) istene az egyetlen, aki testet öltött, mint mi, aki azért jött, hogy meghaljon, mint mi, és halálával mutassa az utat az újjászületéshez. Az evangéliumban Jézus minduntalan megérinti az embereket, és őt is megérintik. A messiás szóban — taktilis bizonyítékként — ott lappang a felkenés emléke. Épp az ellentéte a távoltartásnak és a tiltásnak. A megtestesülés, a kereszténység talapzata, , testté lett sarokköve", főtengelye és lelke minden pillanatban Isten ezen adottságáról, adományáról, az eljöveteléről szól nekünk: testben ajánlja fel magát, és mint mi, halállal hal; testközelbe kerül, megérint bennünket, lélegzetünk elvegyül az imában, odakínálja magát ajkunknak, és a teofágia"" felfoghatatlan kölcsönhatásában: , Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban" (]n 6, 56). , Isten emberré vált, hogy az ember Istenné válhasson", úgy emlékszem, ezt Lyoni Iréneusz mondta. Ez a mondat nem a tiltott fallal körülhatárolt szakrálisra, hanem a szentségre mint nyitott útra mutat. Krisztus olyan isten, aki odajön hozzánk és megérint bennünket. 119 Az istenség kultikus elfogyasztása. — A ford. e 241 ¢
