Seite 226 [226]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? teljesek ahhoz, hogy megmutassák a meghatározhatatlan sejtelmek erejét, és hogy egy nagy egész élő arcaiként mutatkozzanak meg. Ugyanígy a tiszta szimbolizmus is önmagában csak holmi lecsupaszított intellektuális dolog lenne, esztétikai testét pedig csak a pontos és erőteljes realizmusban talélhatja meg.”#7 Menjünk egy kicsit vissza az időben: Dujardin az intellektuális jellegétől megfosztott költészet pártján áll, Brunetiére pedig Mallarméban Zola ellenirányzatát látta, így hát 1896-os írásában nem kritizálta őt. A Kockadobás (Un Coup de dés) 1914-ben jelent meg az NRFben, az Igitur pedig 1923-ban (mind a kettő poszthumusz). Michel Leiris 1936-ban az Igiturra igazodási pontként hivatkozott, és mint irta, Mallarme ezt a „bezarközäst”, ezt a „kristälyosan tiszta nyelv”-et es , tiszta költészet"-et kereste. (Leiris ekkoriban veszett össze a szürrealistákkal, mivel 1929-ben a Georges Bataille által szerkesztett Documents című folyóirat titkára lett, Breton pedig egy konkurens vállalkozásba kezdett.) Claudel függetlensége a valóság problematikájában a folyóiratot lapozgatva teljesen világos. 1936 áprilisában Opinion pour léther (Vélemény az éter mellett) című cikkében a következő kérdést tette fel: Mi a művészet? Mi a költészet? , A művészet, akárcsak a tudomány, egyfajta magatartás a valósággal szemben. Akárcsak a tudománynak, a művészetnek is az a célja, hogy rákérdezzen a valóságra, és ahhoz, hogy érdemi vagy hasznos válaszokat kapjon, megfelelő kérdéseket kell neki feltennie. Hogy hozzájussanak ezekhez a válaszokhoz, a művészet és a tudomány különböző eszközöket használ, és magának a költészetnek is van egy saját technikája, amelyet részben a hagyomány kínál fel neki, 407 Le réalisme (...) ne prend une valeur d’art gue si ses détails, ses particularités sont significatifs au point de dégager des puissances de suggestions indéfinies, d’apparaitre comme les visages vivants de tout en ordre. De méme, le symbolisme pur ferait par lui-méme quelque chose d’intellectuel et de décharné, il ne peut trouver sa chair d’esthétique que dans un réalisme précis et puissant.” NRF, 1936. április 1. 624-625. + 224 +
