Page 218 [218]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? certójáról, vagy Raymond Queneau-t, aki Jean Hélion festményeirél irt. Ez a tendencia a 20. századi francia költészet sajátossága, amikor is az írók nem félnek a sajátjuktól eltérő területekre merészkedni. Szövegeik élénk dialógust folytatnak a festészettel, illetve a zenével is. A Nyugat a kortárs franciák közül 1912-ben Claudeltől közölt három verset Szép Ernő fordításában, 1933-ban Valéry Tengerparti temetőjét (Cimetiére marin) Kosztolányi Dezső, a Hajnal (LAube) című versét Nagy Endre fordította le a folyóirat számára, Francis Jammes Lágy gyantacsöpp csörög (La gomme coule) című verse pedig Tóth Árpád fordításában jelent meg 1917-ben. Komor András a Radnóti Miklós és Vas István által készített 1940-es Apollinaire-válogatás egyoldalúságát elemezte. Arról, hogy az NRF szövegválasztásait figyelembe vették volna, nem beszélhetünk, mivel nem volt közvetlen személyes kapcsolat a két folyóirat között, kivéve az NRF prózaíróit, akikkel Gyergyai folyamatosan összeköttetésben állt. A folyóiratok a kor irodalmárainak ízlését döntően formálták, ahogy Aurélien Sauvageot is irja 1937-es La découverte de la Hongrie (Magyarország felfedezése) című könyvében: , Némi éleslátással könnyű észrevenni, hogy a beszélgetőtársaitok által választott olvasmánylistát a francia folyóiratok és irodalmi periodikák nagylelkű és a szó szoros értelmében érdek nélkül adott tanácsai diktálták. Vegyük észre, hogy első helyen a Nouvelle Revue Frangaise és győzedelmes csapata áll. Utana jon a Les Nouvelles Littéraires.”*** Az NRF kevesbe fajsüulyos müfajai, mint a „jegyzetek” vagy a „krönikák" egyre gyakoribbak lettek az 1920-as években, és az esszé is fontos műfajjá vált; 1929-ben jelent meg a kortárs esszéantológia Benda, Suarés és Alain szövegeivel. Rémy Gourmont azt szorgalmazta, hogy a kritikus legyen nyitott minden egyes irodalmár személyiség egyedi 388 „Avec un peu de perspicacité, il sera aisé de découvrir que le choix des lectures de vos interlocuteurs est dicté par les conseils généreux et littérairement désintéressés des revues et des périodiques littéraires français. Notons tout de suite que La Nouvelle Revue Française domine, faisant triompher son équipe. Les Nouvelles littéraires viennent ensuite.” Aurélien Sauvageot: La découverte de la Hongrie, Paris, Librairie Félix Alcan, 1937, 163-164. + 216 +
