OCR
9 ÖSSZEGZÉS + meg semmi — vallja —, főleg nem a gondolat. Az ő színházában a szinész a beszédáradaton keresztül jut el a kiüresedés állapotáig, s , léphet ki önmagából" (,sortie de soi"), hogy valami nem várt költözhessen a helyére. Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó a párhuzam a Novarina altal tanulmanyozott*” Pierre Legendre L'animal humain et les suites de sa blessure (Az emberi ällat és az ő sebeinek következményei) című müvével, melyben a pszichoanalitikus jogäsz, az École Pratiques des Hautes Etudes emeritus vallästudomänyi professzora elemzi a nyelv megkülönböztető szerepét az emberi állat létmódjában: az egyén a nyelv rendszeréhez igazodik, és a nyelvhez vezeti el a világot. A társadalom és a vallás (vagy általában véve a institucionalizált Ész , fiduciáris", hitbizományos aspektusa) közötti mai problematikus kapcsolatra vonatkozóan kiemeli az amerikai szövetségi legfelsőbb bíróságnak azon meglepő ítéletét, miszerint a vallás a gondolatkereskedésből származik. Novarina egy interjújában — mintha párbeszédet folytatna Legendre-ral — megjegyzi, hogy szinte tartott a Hamvazás című esszé publikálásától, annyira nagy ma Európában körülöttünk, és különösen a kultúra területén a vallásgyűlölet: ,egy új Freud kellene, aki bebizonyítaná nekünk, mennyire tiltott a spirituális élet ma az emberi állat számára. Jóllehet akkora szükségünk van rá, és olyan természetes, mint a lélegzés." A tárgyalt életművek ezen a ponton persze különböznek. Az elemzett kortárs költők esetében a teológiai eredetű kenózis-fogalomnak nincs relevanciája (a poétikai értelemben vett jelenlétnek és a képnek annál inkább), Novarina életmnűvének pedig az alappilérét jelenti (szoros összefüggésben kép és a reprezentáció által elhomályosított jelenlét 382 Ő maga hívta fel rá a figyelmem. 383 Pierre Legendre Lanimal humain et les suites de sa blessure, Paris, Fayard, 2016, 54-55. 3 Reconnaissane d'un drame, entretien avec Valère Novarina mené par Patrick Piguet, in Communio, 2014/5 (szeptember-oktéber), ‘Littérature et Vérité’, 17. + 211 +