+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
alkotók a magyar nyelven bemutatott (és az eredeti szöveggel felirato¬
zott) előadással arattak 2010-ben az Odéonban. Ezt követően Kolozs¬
várra, az Interferenciák Fesztiválra is meghívást kapott az előadás. Egy
ezen alkalomból íródott kritika kiemeli, hogy olyan totális színházzal
van dolgunk, amelyik megosztja a magyar közönséget." Olyan elő¬
adással, amely nemcsak az operett, de a költészet és a Novarina-esszék
teljes arzenálját használja az előadásai során, és a színészektől a ma¬
gyarországi kontextusban szokatlan munkát, önátadást igényel.
IMIGYEN SZOLA LOUIS DE FUNES
A Louis de Funés-nek című drámai esszé színpadi szöveg, többször
került már színre Európa színpadain, Magyarországon 2016-ban először,
a szerző és Adélaide Pralon rendezésében.?" A szöveg első variánsa
A cselekvő szó színháza című kötetben jelent meg.?? Műfaját tekintve
teátrális esszé a színészről, melyet színpadra a szerző alkalmazott (rö¬
vidített), s a fordítást ennek megfelelően Rideg Zsófia dolgozta át, sok¬
szor újrafordította, s Imígyen szóla Louis de Funés címmel a Szcenári¬
um folyóirat tette közzé.?? A par excellence színész Louis de Funés neve
alatt jelenik meg, de nem a valóságban élt színésztől származnak a mon¬
datai, gondolatai. A budapesti bemutató előtt egy hónappal a Károli
Gáspár Református Egyetemen tartott főpróba és workshop keretében
Valére Novarina beszélt a szöveg geneziséről, mely köré akárcsak a ma¬
gyar nyelvvel való találkozása köré, egyfajta magánmitológiát teremtett.
Egy hónapon keresztül figyelte André Marcon színész munkáját, hogy
a színészi munkáról esszét írjon. Az a felfordított világ érdekelte, ami
a színpadé, az a vízválasztó, amely a Bastille Színház terét jellemezte,
356 Csomafáy Ferenc: Képzeletbeli operett, Erdély Online, 2011. január 15. http://www.
erdon.ro/kepzeletbeli-operett/news-20110115-01351751 (Letöltés: 2017. május 3.)
357 Dramaturgok: Miklós Eszter Gerda és Jóvér Csaba.
358 Novarina: A cselekvő szó színháza, 43—73. Rideg Zsófia és Kovács Veronika fordítá¬
sában.
359 Szcenárium, 2016/2. (február), 5—15.