Oldal 178 [178]
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
»Seigneur, pardonne aux acteurs qui n’ont pas agi.”*"* Efféle kisérletet
felfedezhetiink hazai példakon is. Vidnyänszky Attila egyes rendezése¬
315 a 18. századi ferences iskola¬
dráma hagyományain"" és Szőcs Géza Passió című írásán kívül erőtel¬
iben, például a Csíksomlyói passióban
jesen építkezik a már alig-alig pislákoló népi vallásosság rituális
énekeire, meséire, verseire, metafora- és szimbólumrendszerére (Berecz
András előadásában), abban a hiszemben, hogy a színházon keresztül
újra hathat az elfeledett hagyomány. Ha további példákat keresünk,
a Visky András szövegéből, Tompa Gábor rendezésében színre vitt
Visszaszületést említhetjük, amely a holokauszt-témát dolgozza fel ri¬
tuális megoldásokkal. Schechner egyébként Grotowski és a Living
Theatre munkáit is a színháztól a rítus felé haladó mozgásnak tekinti,
csakhogy , ezek a rítusok nem állandósultak, mert nem kötődtek szín¬
házon kívüli, valóságos társadalmi struktúrákhoz?"
Ezeknek az alapvetően poétikus (Saskia Fischer), illetve antropológiai
és színházantropológiai megközelítéseknek (Van Gennep, Gluckman,
s különösen Turner) színházra történő adaptálása (Schechner) hasznos
támpontokat ad a színházban, különösen a Novarina színházában fel¬
lelhető, általam kenotikusnak nevezett ritualitásra. A poétikus ritualitás
ugyanis a dráma szerveződési módjának megértéséhez, az antropoló¬
giai eredetű ritualitás-fogalmak pedig a színpadon zajló, de egziszten¬
ciális mintázatú , antropoglif" folyamatok dinamikájának megértéséhez
nyújtanak értelmezési keretet.
314 Novarina: L’Acte inconnu, 181.
315 Nemzeti Szinhaz, Budapest, 2017. Rendezte: Vidnyanszky Attila, koreografus:
Zsurafszky Zoltan, dramaturg: Szász Zsolt.
316 A 18. században Csíksomlyón még élő hagyomány volt, hogy évről évre újabb és újabb
iskoladrámákat mutattak be: 1721-től 1787-ig összesen negyvenkét passiójátékot
vittek színre. Ezeket a helyi ferences gimnázium nagytermében adták elő. II József
tiltó rendeleteinek a hatására azonban ez a felekezeti színjátszói gyakorlat fokozatosan
megszűnt — olvasható a darab ismertetőjében.
317 Uo., 122.
+ 176 +