Oldal 175 [175]
¢ RITUALEK VALERE NOVARINA MUVEIBEN *
lemeztelenedve, teljesebb emberként találkozhatnak egymással." Vic¬
tor Turner klasszikussá vált From Ritual to Theatre (A rítustól a szín¬
házig) című művében a liminális helyzetet a művészetre (és vallásra)
vonatkoztatva a liminoid jelzőre cseréli: , Úgy különböztetem meg
a »liminälis«-t a »liminoid«-töl, hogy az elöbbit a ritusban valö kötele¬
ző, törzsi részvételre vonatkoztatom, míg az utóbbit szándékosan, egyé¬
nileg létrehozott vallási formákra, melyek gyakran szubverzív módon
viszonyulnak a meglévő struktúrákhoz.""? Az egyén communitasként
értelmezett szociális dimenzióját Turner alapvetően egy liminoid, vo¬
luntarista létmódnak tekinti."
A Turner által is említett Richard Schechner elméletíró, rendező,
drámaíró a Winnicott-tól kölcsönzött gyermekfejlődési szakaszokat
(én, nem-én, nem-nem-én) a színész munkájára alkalmazza (Turner ezt
a határátlépést idézi fel a könyvben). A színésznek a szerep, az elját¬
szandó karakter jelenti a nem-ént, s miután valamit a karakterből ma¬
gába integrál, benne a nem-én nem-nem-énné alakul. A rendezőnek
ebben az , alkimista", illetve , misztikus" jelzőkkel ellátott folyamatban
csak katalizátor szerepet tulajdonít Turner, s ezt a harmadik énállapotot
gazdagabbnak és mélyebbnek nevezi. Ráadásul Richard Schechner gya¬
korlatában — amikor a forgatókönyvet nyitva hagyja, módosíthatóvá
teszi — a szöveg is átmegy ezeken az állapotokon. Grotowski egyik in¬
terjúját idézve Turner megállapítja, hogy a laboratóriumi jellegű
színház(ak) színészképe az aktív emberé, aki nem mássá válik, hanem
önmagává, hogy mással is kapcsolatba tudjon lépni." Aktív kultúrának
pedig azt nevezi Grotowski, amikor egy művészeti csapat vagy szemé¬
301 Victor Turner: Átmenetek, határok és szegénység: a communitas vallási szimbólumai,
in Paul Bohannan - Mark Glazer (szerk.): Mérföldkövek a kulturális antropológiában,
Budapest, Panen, 2006, 672—709.
30 “T had distinguished »liminal« from »liminoid« by associating the first with obligatory,
tribal participation in ritual and the second as characterizing religious forms voluntarily
produced, usually with recognition of individual authorship, and often subversive in
intention towards the prevailing structures.” Victor Turner: From Ritual to Theatre.
The Human Serousness of Play, New York, PAJ Publications, 1982, 118.
303 Uo.
3% Uo., 117.
+ 173 ¢