OCR
s TÉR, IDŐ ÉS ÜRESSÉG VALERE NOVARINA SZINHÄZÄBAN * 11. KÉP: Körkörös szimfónia. Képzeletbeli operett, Párizs, Ihéátre de FOdéon (képek a LAmour est voyant c. filmből, Duna Televízió/Debrecen, Csokonai Színház, 2011) AZ EGYMÁSRA RÉTEGZŐDŐ TÉR ÉS IDŐ Novarina életműve, amelyben a dcsráma magában a szövegben valósul meg, nem pedig az emberek közötti viszonyokban, Genet-nek és Jarrynak a beszédre épülő színházát folytatja, ám ez a beszéd, amely a színház valódi, vagyis liturgikus terében hangzik el, áthatol a halálon. Novarina ennek legegyszerűbb leírását Hamvazás című írásában adja. A halál színpadi tematizálása nem ismeretlen a modern és kortárs színházi szövegekben, megtaláljuk Koltés és Lagarce műveiben is. Ám Valére Novarina munkásságában ez a fajta dc-áma magában a nyelvben megy végbe, amikor az visszaemlékezik a saját eredetére, etimológiájára, múltjára, mintha csak önjáró volna, miközben a színész átadja magát a nyelvben zajl6 dramanak, megváltástörténetnek. A színész, amikor lélegzetét kölcsönadja ennek a kusza beszédnek, belép a semmi és + 163 +