s TÉR, IDŐ ÉS ÜRESSÉG VALERE NOVARINA SZINHÄZÄBAN *
11. KÉP: Körkörös szimfónia. Képzeletbeli operett, Párizs, Ihéátre de FOdéon
(képek a LAmour est voyant c. filmből, Duna Televízió/Debrecen,
Csokonai Színház, 2011)
AZ EGYMÁSRA RÉTEGZŐDŐ TÉR ÉS IDŐ
Novarina életműve, amelyben a dcsráma magában a szövegben valósul
meg, nem pedig az emberek közötti viszonyokban, Genet-nek és Jarry¬
nak a beszédre épülő színházát folytatja, ám ez a beszéd, amely a szín¬
ház valódi, vagyis liturgikus terében hangzik el, áthatol a halálon.
Novarina ennek legegyszerűbb leírását Hamvazás című írásában adja.
A halál színpadi tematizálása nem ismeretlen a modern és kortárs
színházi szövegekben, megtaláljuk Koltés és Lagarce műveiben is. Ám
Valére Novarina munkásságában ez a fajta dc-áma magában a nyelvben
megy végbe, amikor az visszaemlékezik a saját eredetére, etimológiájá¬
ra, múltjára, mintha csak önjáró volna, miközben a színész átadja ma¬
gát a nyelvben zajl6 dramanak, megváltástörténetnek. A színész, ami¬
kor lélegzetét kölcsönadja ennek a kusza beszédnek, belép a semmi és