OCR
s VALERE NOVARINA ÉS PILINSZKY JÁNOS " fel." Ez pedig nem más, mint a metafora működése, az a folyamat, melyet a költői nyelv megteremt. Ezért beszél Artaud , térbeli költészetről". A Kegyetlenség Színháza és a reprezentáció bezáródása című szövegében Jacgues Derrida kiemeli, hogy Artaud-nak ez a törekvése, hogy egy olyan nyelvet hozzunk létre, amely kizárólag a színházé, nem más, mint az a vágy, hogy egy olyan reprezentációt teremtsünk meg, , amely teljes jelenlét, amely nem hordozza magában mását mint saját halálát, egy olyan jelené, amely nem ismétli meg önmagát, azaz az időn kívül áll, nem-jelen."" (Derrida ekkoriban írja a Grammatológiát, amelynek fő témája a nyelv és az írás ,elkülönböződése".) Valére Novarina sem hisz a fenntartható jelenlét illäziéjäban?*: A valódi jelenlét sehova nem tartozó, a jelen egy ajándék, egy eltérés. Az előttünk lévő jelen jövőben van: egy átadott, felmutatott és nyitottnak mutatott dolog (...) mint persona vagyunk átadva (...) Megnyit bennünket a persona szó." (399)? Amikor a függöny felmegy, a színész — vagyis minden cselekvést végző ember — mint szétszedett alak (233) belép a saját passiójába, és elszenvedi a nyelv cselekvését. , Éppúgy, ahogy a jó úszó a víz által úszik. A szöveg hullámzása megy előre és lélegzik, a színész mozdulatlan marad (...) Semmi habozás, semmi ábrázolás, semmi eshetőség: a szöveg mintegy diktált, a színész az ő áldozata, és egy áramlatban, egyetlen lökéssel viszi át a közönségnek. A színész egy 239 Antonin Artaud: A színház és a költészet, ford. Páll Csilla, in uő: A színház és az istenek, Budapest, Orpheus, 1999, 234-235. 40 U6: Théatre oriental et théatre occidental, 112.; Artaud: Keleti és nyugati színház, in uö: A könyörtelen szinhaz, ford. Betlen János, Budapest, Gondolat, 1985, 131. #1 Jacques Derrida: A Kegyetlenség Színháza és a reprezentáció bezáródása, Farkas Anikó és mások fordításának felhasználásával gondozta Ivacs Ágnes és a szerkesztők, Theatron, 2007/3-4, 23-37, 35. 42 Miként azt Michel Corvin Az ismeretlen tett francia kiadásához írt előszavában egy lábjegyzetben megjegyzi, Novarinát több minden köti Artaud-hoz. Ez a hasonlóság távoli, de lényegi: , Artaud-nál is alapító fogalmak a test, anyag, hús, halál és lyuk, elválasztás és üresség, lélegzet és ritmus, új genezis. Az artaud-i monizmus magával vonja anyag és szellem ozmózisát." (Michel Corvin: Préface, in Valére Novarina: LActe inconnu, Paris, Gallimard, Folio Ihéátre, 2009, 13—14. Fordításomban.) #3 À zárójelbe tett számok az alábbi kiadásban szereplő töredékekre utalnak: Valére Novarina: A test fényei, ford. Rideg Zsófia, Budapest, LHarmattan, 2008. e 135 +