OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? is alávaló voltam, mint ma" — mondja a III. felvonásban az őt gyalázó szolgának."" Egy rossz cselekedet két végpontja között hasonlóság áll fenn, méghozzá úgy, hogy az elkövetővel és az áldozattal ugyanúgy rosszat tesz." , A fájdalom, akárcsak Jóbnál, a szükséges indulati átmenet után az elszakadást (, détachement") segíti elő, mely a dolgokat a maguk valóságában engedi látni."? Ezt a folyamatot reprodukálja a dráma Jaffier alakján keresztül. Simone Weil maga a drámát egyébként Oedipus királyéhoz is hasonlítja. Abban a pillanatban, amikor Jaffier elhatározza, hogy nem hagyja pusztulni a várost, mert figyelmét a metaxüre fordítja — Simone Weil magyarázata szerint — az örökkévalóság, vagyis a realitás belép a földi időbe, s felfüggeszti azt. Jaffier ekkor válik metafizikai értelemben mozdulatlanná." A Megmentett Velence tehát a kenózist ismétlő-utánzó visszateremtö folyamat (,,décréation”) szinrevitele, mely folyamat a szenvedésre irányított figyelemből indul ki, és Jaffier alakjának mozdulatlan állapotához vezet, aki tiszta, vagyis a görög hős értelmében tökéletes, nem változik, megőrzi magában a rosszat, hogy ne terjessze kívülre az űrt kitöltő képzelet és cselekedetek által."?"! Így áll szemben egymással az összeesküvés és az egyre inkább eltűnő Jaffier igazi valósága. A monológ, amelyet — a dialógussal szemben — ältaläban antidramatikusnak, statikusnak és valószerűtlennek tartunk, és amelynek drámai funkciói meglehetősen kötöttek, körülhatároltak,?"? Jaffier és Violetta megszólalásaiban mégis a teatralitás alapja lesz, ahogyan Pilinszky János Párizsban írt, Simone Weil esztétikájától áthatott darabjaiban is. A teatralitás, mely Simone Weil jegyzetei szerint a külső és belső szükségszerűség érzékelhetővé tétele, ezekben a monológokban, illetve 17 Weil: Poèmes, suivis de Venise sauvée, 119. 198 Uo., 45. ,Y-a-t-il une loi de similitude entre les deux bouts d’une action mauvaise, de sorte qu’elle fait un mal analogue à celui qui l’accomplit et à celui qui la subit?” 19 Uo., 46. 200 Uo., 47. 201 Uo., 44. 292 L. pl. a Monológ szócikket Patrice Pavis Színházi szótárában. + 116 +