Skip to main content
mobile

L'Harmattan Open Access platform

  • Search
  • OA Collections
  • L'Harmattan Archive
Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
  • Magyarhu
LoginRegister
  • Volume Overview
  • Page
  • Text
  • Metadata
  • Clipping
Preview
022_000046/0000

Kép, jelenlét, kenózis a kortárs francia költészetben és Valère Novarina színházában

  • Preview
  • PDF
  • Show Metadata
  • Show Permalink
Author
Sepsi Enikő
Title (EN)
Poetic Images, Presence, Kenosis in Contemporary French Poetry and in Valère Novarina’s Theatre
Field of science
Irodalomelmélet, összehasonlító irodalomtudomány, irodalmi stílusok / Literary theory and comparative literature, literary styles (13021)
Series
Károli könyvek. Monográfia
Type of publication
monográfia
022_000046/0114
  • Volume Overview
  • Page
  • Text
  • Metadata
  • Clipping
Page 115 [115]
  • Preview
  • Show Permalink
  • JPG
  • TIFF
  • Prev
  • Next
022_000046/0114

OCR

s KENÓZIS SIMONE WEIL MISZTIKÄJÄBAN * höz. Ennek megfelelő hűséget az ember csak akkor mutathat, amikor eljutott a tökéletességhez és rendeltetésével azonossá vált. A dolgok hűségének megfigyelése, akár magában a látható világban, akár a matematikai vagy analóg relációkban, hatékony eszközként segít ehhez bennünket. A szemlélődés első tanítása az, hogy ne válasszunk, hanem járuljunk hozzá mindannak létezéséhez, ami létezik. Ez az egyetemes elfogadás ugyanaz, mint az elszakadás, és a leggyengébb vagy látszólag teljesen legitim ragaszkodás is akadálya ennek. Ezért soha nem szabad elfelejteni, hogy a fény minden élőnek és dolognak világít. A teremtő Isten akaratának képe, azé az Istené, mely minden létezőt elhordoz. Ehhez a teremtő akarathoz kell beleegyezésünknek csatlakoznia.”155 Teremtő és a teremtett világ közötti szeretetkapcsolat kétirányú mozgásában, melyet Krisztus mint híd (metaxü) lehetővé tett, a krisztusi közvetítés mintájára önnön autonómiáját felajánló, „dekreält” („decree”) én ekkor már nem képez akadályt." A SZÍNHÁZ SIMONE WEILNÉL A művészeti alkotások szintjén is azt tartja Simone Weil szépnek, amit kontemplálhatunk, s ami a dekreált állapotnak megfelelő figyelemnek mozdulatlan, akarcsak az igazi szinhaz.'*” Neoplatonista esztetikäjäban a szép szükségszerű, az anyagi világban uralkodó szükségszerűség módjára, és a jónak engedelmeskedik. Shakespeare-t a mozdulatlanság hiánya miatt másodrendűnek gondolja, Racine-t harmadrendűnek, Corneille-t pedig n-edik rendűnek tartja, és csak a Lear király-lyal és 185 Simone Weil a szükségszerűségről, 20. 186 Erről a témáról lásd részletesebben: Décréation et poétigue immobile dans une optigue comparative (Alain, Mallarmé, Simone Weil et Jänos Pilinszky), in Thelot - Le Lannou — Sepsi (szerk.): Simone Weil et le poetique, 167-188. 187 Simone Weil: La pesanteur et la gräce, Paris, Plon, 1988 (1947), 169. „Le theätre immobile est le seul vraiment beau.” e 113

Structural

Custom

Image Metadata

Image width
1867 px
Image height
2671 px
Image resolution
300 px/inch
Original File Size
891.4 KB
Permalink to jpg
022_000046/0114.jpg
Permalink to ocr
022_000046/0114.ocr

Links

  • L'Harmattan Könyvkiadó
  • Open Access Blog
  • Kiadványaink az MTMT-ben
  • Kiadványaink a REAL-ban
  • CrossRef Works
  • ROR ID

Contact

  • L'Harmattan Szerkesztőség
  • Kéziratleadási szabályzat
  • Peer Review Policy
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Dokumentumtár
  • KBART lists
  • eduID Belépés

Social media

  • Facebook
  • Instagram
  • LinkedIn

L'Harmattan Open Access platform

LoginRegister

User login

eduId Login
I forgot my password
  • Search
  • OA Collections
  • L'Harmattan Archive
Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
  • Magyarhu