Seite 113 [113]
OCR
s KENÓZIS SIMONE WEIL MISZTIKÄJÄBAN * Simone Weil passiö-kepeben, mely a teremtéssel kezdődött, Krisztus mint kulcs, pontosabban az Ő passiója, megfeszítése majdnem kinyitotta a kaput, majdnem elválasztotta egyrészt az Atyát a Fiútól, másrészt a Teremtőt a teremtett világtól. Résnyire nyílt az ajtó. A feltámadás újra bezárta azt. A Szentháromság második személyéhez Simone Weil Kereszténység előtti sejtelmek (Intuitions pré-chrétiennes) című művének Isten alászállása (Descente de Dieu) című fejezetében a szükségszerűség társul, melyre hol (el)rendezéként, hol a Vilag Lelkeként tekint. A kevésbé ismert szöveget végig saját, a Simone Weil — filozófia, misztika, esztétika című centenáriumi tanulmánykötetben megjelent fordításomból idézem: ,Ám miként a világ rendje Istenben isteni Személy, melyet rendező Igének vagy a Világ Lelkének nevezhetünk, hasonlóképpen bennünk a szükségszerűség viszony, vagyis a működésben lévő gondolkodás. »A lélek szeme — mondja Spinoza — a bizonyítás magac." Nincs hatalmunk megváltoztatni az oldalak négyzeteinek összegét a derékszögű háromszögben, de nincs összeg sem, ha az elme nem működik, és nem fogja fel a bizonyítást. Az egész számok területén az egy az örökkévalóságig állhat az egy mellett, soha nem lesz belőle kettő, ha az elme nem végzi el a hozzáadás műveletét. Csak a figyelmes intelligencia képes megteremteni az összefüggéseket, s mihelyt a figyelem lankad, az ôsszefüggések szertefoszlanak.”'#! A világba szeretetével (Krisztus) alászálló Isten a fizikai valóságba is beleírja attribútumait, számokat, fizikai törvényszerűségeket, melyeket a Simone Weil gondolatvilágában központi helyet elfoglaló tárgy nélküli figyelem a dekreált én napi gyakorlása során megtanul megfejteni. Ezek a kódolt attribútumok csak a teljes figyelem számára válnak jelekké. A tárgy nélküli figyelem Simone Weil írásaiban az Ecole Normale 180 Spinoza: Etika, Budapest, Gondolat, 1979, V. 23. 181 Simone Weil a szükségszerűségről, 17. + 111 e
