Page 105 [105]
* KENÖZIS A TEOLÖGIÄBAN *
(...)
8. Engedelmes volt mindhalálig. Már az is nagy megalázkodás,
hogy úrból szolgává lett; de — mondja az apostol — Krisztus még ennél
is tovább ment, mert bár nem csupán halhatatlan volt, hanem Ura
életnek és halálnak is, mindazáltal egészen a halált elszenvedve enge¬
delmeskedett az Atyának. Ez rendkívüli megfosztatás volt, különösen
ha figyelembe vesszük azt a halálnemet, amelyet megis nevez az apos¬
tol, hogy Krisztus áldozatát még nagyobbá és értékesebbé tegye. Mert
azzal, hogy ilyen módon halt meg, nemcsak az emberek szemében lett
gyalázatossá, hanem Isten színe előtt is átokká lett. Bizony, olyan pél¬
dája ez a megalázkodásnak, amit aligha foghat fel emberi értelem,
szinte nincs rá szavunk, hogy érdeme szerint fejezzük ki.
9. Ezért Isten is felmagasztalta őt. Vigasztalásképpen az apostol
megmutatja, hogy az alászállás és megalázkodás, amit az emberi ter¬
mészet annyira igyekszik elkerülni, nagyon is kívánatos dolgok. Vi¬
szont senki sem mondhatja, hogy jogtalan követelmény volna, ameny¬
nyiben Krisztust akarjuk követni. Ez a megfontolás pedig arra késztet,
hogy még nagyobb örömmel kövessük őt, hiszen tudjuk, nincs szá¬
munkra jobb dolog, mint ätvältoznunk az ő képmására."
Itt Kälvin egyertelmüen utal arra, hogy a krisztuskövetes szorosan
összefügg a kenözishoz kapcsolödö aläszällässal. A kenözis-ertelme¬
zesben azonban a koräbban tärgyalt szerzökhöz viszonyitva (Brentz
kivételével) eltérés, hogy az önmegüresítés itt nem önkisebbítés, vagy
isteni természetéből való kilépés az inkarnáció érdekében, hanem iste¬
ni természetének rejtve tartása.
Karl Barth a Church Dogmatics című művében hangsúlyozza, hogy
Krisztus testet öltése semmiféle bezártságot nem jelent, vagy istensé¬
gének elgyengülését, mert alászállásakor sem szűnt meg más lenni,
mint ami: Isten fia. °°
155 Uo., 37, 39.
15° Karl Barth: Church Dogmatics, Volume IV/1: The Doctrine of Reconciliation (Ford. G.
W. Bromiley), Edinburgh, T. & T. Clark, 1956, 179-180.
+ 103 +