teológiája című művében A kenózis és az új istenkép című fejezetben
jelenik meg a keresztnek mint a teremtés alapjának a képe, s ennek kap¬
csán a szerző Bulgakovot idézi: , Krisztus keresztje a kezdetek kezdetétől
bele van írva a teremtésbe"", vagyis Krisztus megváltó passiója már
a teremtéssel kezdetét veszi, , minthogy Isten öröktől fogva vállalja a fe¬
lelősséget a teremtés sikeréért (az emberi szabadság mellett is), és a bűnt
elörelätva gondviseleseben a keresztet »beleveszi szämitäsaiba«”'*?.
Balthasar teolögiai esztétikajanak Szépség és kendszisz cimü feje¬
zetében Hamann Aestheticajaböl idez: „A filozöfiai szellem azzal nyil¬
vánítja ki erejét, hogy az elvonatkoztatás segítségével a jelenlévőt jelen
nem lévővé tenni igyekszik; hogy a valódi tárgyakat óvatos fogalmakká
és merőben elgondolható jellegzetességekké, puszta jelenségekké és
fenoménokká csupaszítja. A költői szellem azzal nyilvánítja ki erejét,
hogy a képzelőerő segítségével a jelen nem lévő, a múlthoz és jövőhöz
tartozó látomásait jelenlévő képekké"? magasztosítja.""" Az Analógia
a protestantizmusban cimü alfejezetben az igazi költeszetet „a prófé¬
taság természetes formájának""" nevezi, a költői ihletettséget , (elrejlő)
pröfetasägnak”, a nyelvet „(elrejlö isteni) kinyilatkoztatäsnak”'*°. A „köl¬
tészet felemelkedik a prófétasághoz, amely leszällhat hozzä”.'” S az
egészet kitágítva azt ahamanni gondolatot is idézi, amely szerint Isten
és ember között , ott a szó és annak megnevezőereje közötti hasonlóság",
vagyis ember és Teremtő ebben analóg. Ez az emberkép is felbukkan
majd Novarina írásaiban.
A keresztyénség kenózis-fogalma Balthasar írásaiban erőteljesen
kapcsolódik össsze az önátadással, s az önkiüresítés testi formájával,
a böjtöléssel is. Ám ez az önátadás egyúttal a termékenység záloga is
(„A mag, amelyik el nem hal... ”).