Seite 95 [95]
s MÓDSZERTANI MEGFONTOLÁSOKÉS BEVEZETÉS ?
»Mindig is azt gondoltam, hogy a rituálé van mindennek a mélyén.
A színdarabok mintha megszállottan a rituális tevékenység körül fo¬
rognának. A baj csak az, hogy a művészek általában csak belepottyan¬
nak, anélkül, hogy tudnák. Azok pedig, akik, mint Peter Brook a Se¬
neca Oedipusának rendezésében, azonnal rituális értelmezést keresnek,
gyakran elvétik. Ha egy sémából túl sok elem ragad meg a résztvevők
fejében, az élet eltűnhet a munkából. Genet nagyon érdekes a rituálé
szempontjából a kifordított katolicizmusával, a Mise iránti rajongásá¬
val, ahogy szüksége van a Jóra, hogy az általa imádott Gonoszt báto¬
ritsa. A vallásnak és a dc$ámának egymásra kell találnia. Grotowski
elgondolása a szekularizált szentté válásról. Végül is egyesek szerint
a színháznak vallásos gyökerei vannak. (...) Vissza kell találnunk a tra¬
gikus vízióhoz: hogy az ember mulandó, véges, halálra és feledésre ítélt.
Úgy tűnik, az embereket jobban érdeklik az Eslin Intézet és a Káma
Szútra változatos tapasztalatai. Túllépni a hús-vér testen. Elégetni,
teljesen. Grotowski elgondolása. (...) Nem elvont és álfilozófiai módon,
hanem a színház tüzes vasfogóit ténylegesen a résztvevőkre helyezve.
Egy kis Artaud. Leforrázni őket. (...) A élet mély és igaz megközelítése
és értékelése rituális lesz, ebben biztos vagyok."""
further away, making it more and more difficult for us? Ihe mind is too active, the
spirit too still."
130 Uo., Egy 1970. augusztus 23-i levél: ,,I’ve always believed that ritual is the heart of
things. Somehow plays seem to revolve furiously around ritualistic activity. The only
hitch is, that artists usually stumble on it without knowing it. Those like Peter Brook,
in his version of Seneca’s Oedipus, who go directly after a ritualistic interpretation
often botch it up. If too much of a scheme gets in the head of the participants the life
can go out of the work. Genet is very interesting ritualistically with his inverted
Catholicism, with his fascination with the Mass, with his need for good in order to
spur on the evil he worships. Religion and drama just have to get together again.
Grotowski’s ideas about being a secular saint. After all, the roots of drama were
religious, some people think. (...) We have to recover the tragic vision: that man is
temporal, finite, doomed to death and oblivion. Seems that people are more interested
in the Eslin Institute and the varied experiences of the Kama Sutra. Transcend the
flesh. Burn out the flesh. Grotowski’s idea. (...) Not in a pseudophilosophical abstract
way, but by really applying the hot tongs of drama to the participants. A little Artaud.
Scald them. (...) A true and deep approach to and appreciation of life will, I’m sure,
be ritualistic.”
« 93 ¢