Oldal 85 [85]
s AJELENLÉT MAGYAR-FRANCIA KÖLTŐJE, AVAGY A NYELVET VÁLTÓ KÖLTŐ ÉS FORDÍTÓ +
termel; még nehezebb kibírni és elviselni is. Képzeljük el, azzal a kü¬
lönös érzékenységgel, amely a költő sajátja, a naponta végzett élye¬
boncolást a mások testén, amely mindig a mi magunk teste is; és ezzel
a különleges tudással a saját magunk élveboncolását, amely mindig
a másoké is."§ Ez valóban olyan lehet, mint ssehol semmikor laknic;
mint az »éjszaka mindeniitt, / De itt is, ott is lakhatatlan«. E »végze¬
tes lakni nem tudásax (hogy Rimbaud legutóbb Frénaud által felele¬
venitett »végzetes alkalmazkodni nem tudäs«-äval eljätsszunk), még¬
is inkább több helyen való lakás, mint ami általában kijut az embernek.
Szülötti Magyarországától és magyarságától szerzett Franciaorszá¬
gáig és franciaságáig; Tuniszától, amely egyidejűleg (vagy inkább má¬
sodidejűleg) egyben Karthágó is, Patmoszáig, amely még mindig a pre¬
historikus Kükládok is;" a mai sivatagtól a héberek mindbarjáig és
az asszirok mudbarujäig, vez egyszerre szent és szörnyűséges helye¬
kig«, ahol nemcsak »vadallatokkal« talalkozik az ember, hanem — »sa¬
jat szivével« is.”18
Ars poeticája az aprólékos munkálkodás azon, ami töredékes. A sivatag
látványvilága, szikársága mindvégig áthatja költészetét, nem véletlen
lett Pilinszky egész életművének fordítója. Személyesen 1973-ban a ma¬
gyarországi Petőfi-évfordulón találkoztak. Első fordításai a feleségével,
Sarah Claire-rel együtt kiadott Alif című arab irodalmi lapban jelentek
meg, később több önálló kötetben." Pilinszkyn kívül fordította saját
fordítóját, Somlyó Györgyöt is, de Tolnai Ottó és Weöres Sándor ver¬
seit is átültette franciára. Egyéb nyelvterületekről Szeferiszt, Rilkét,
D. H. Lawrence-t forditott.
116 Kiemelés tőlem.
117 Kiemelés tőlem.
418 Somlyó György: Egy francia költő — Lorand Gaspar, in Lorand Gaspar: Fénnyel írni,
ford. Somlyó György, Orpheusz Könyvek, 2001, 129-131. A szöveg már korábban
megjelent Somlyó György A költészet ötödik évada. Tanulmányok (1981-1987) c.
köteteben (Magvetö, 1988, 374-379).
149 L. Sepsi Enikő: Pilinszky János mozdulatlan színháza Mallarmé, Simone Weil és
Robert Wilson műveinek tükrében, Budapest, KRE — LHarmattan, 2015, 162—164.
+. 83 +