OCR
vn »Nous connaissons par oui-dire Vexistence de l’amour. Assis sur un rocher ou sous un parasol rouge, allonges dans le pre bourdonnant d’insectes, les deux mains sous la nuque, agenouilles dans la fraîcheur et l'obscurité d’une église, ou tassés sur une chaise de paille entre les quatre murs de la chambre, tête basse, les yeux fixés sur un rectangle de papier blanc, nous rêvons à des estuaires, des tumultes, des ressacs, des embellies et des marées.” (Le regard bleu) „Hallomäsböl lesz az ismeret - ällitja a szeretet. Sziklakövön vagy piros napernyö alatt ülve, bogaraktól zsongó réten tarkóra tett kézzel elnyújtózva, hűs templom homályában térdepelve, szalmaszékre rogyva, fehér papírtéglatest fölé görnyedve szobánk négy fala közt folyamtorkolatokról, habok háborgásáról és hullámtörésekről, viharok utáni szélcsendről, árapályokról álmodozunk." (A kék tekintet)