Page 69 [69]
szerkesztésre:
»J'appellerai image cette impression
de la réalité enfin pleinement incar¬
née qui nous vient, paradoxalement
de mots détournés de l’incarnation.
(...) Images, l’éclat qui manque à la
grisaille des jours, mais que permet
le langage quand le recourbe sur soi,
quand le pétrit comme un sein natal,
»Képnek fogom nevezni a végiil telje¬
sen megtestesült valóság benyomását,
amelyet paradox módon a megtes¬
tesüléstől elfordult szavakból nye¬
rünk. (...) A kép az a csillogás, amely
hiányzik a mindennapok szürkeségé¬
ből, s amit a nyelv megenged, amikor
az álomszomj önmagára hajtja, s úgy
la soif constante du rêve.”# dögönyözi, mint a szülöi keblet.”°°
A „Douve” forditäsa esetén a következő szempontokat kellett figyelem¬
be venni: a köznévi jelentése , vizesárok; , donga (hordó); , métely (biol.)";
Bonnefoy-nál viszont egy nőalak, egy összetett szimbólum. Ennélfogva
lefordíthatatlan: megtartottuk az eredeti francia szót, és ahol lehetett
a vizes jelleget, a sötét, hideg folyamszerűséget visszahoztuk a szövegbe.
Yves Bonnefoy szövegei tele vannak intertextuális utalásokkal is.
Tehát a fordítónak azt a hagyományt is ismernie kell, amelyet a költő
aktívan használ. Egy példa az implicit utalásokra, ahol az eredeti szer¬
ző Mallarmé, aki a nyelvi jel önkényes voltát a , nuit" szóval szemléltet¬
te (a szó magas hangrendű - franciául világos, vagyis ,,claire" —, holott
az éj maga sötét).
»Quant aux mots ! Qui a prétendu qu’ils ne sont des choses qu’une
évocation imparfaite, 4 cause de leurs sons — de leurs couleurs — qui
ajouteraient leur rumeur au monde ? Le mot nuit est clair, mais la nuit
aussi, tout autant qu’elle est obscure. Ou plutôt la nuit n’est ni claire,
ni obscure, ce n’est qu’un mot, simplement, comme l’orange tombée,
comme l’herbe bleue.”°!
# Yves Bonnefoy: La Présence et l'Image, in uô: Entretiens sur la poésie, Paris, Mercure
de France, 1992, 191.
9 Yves Bonnefov: A jelenlét és a kép, in uő: Kép és jelenlét, 183.
" Bonnefov: La vie errante, 12.
«67 ¢