Oldal 68 [68]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? esetében Pilinszky János öröksége segíti a befogadást. Yves Bonnefoy a költői, Valére Novarina a színházi jelenlét alkotója. Yves Bonnefoy verseiben Pilinszky törekvéseihez hasonlóan jelenik meg a színház akként a helyként, ahol a hic et nunc a legközvetlenebbül szemlélhető. De új, a magyar kultúrában nem honos lírai hangvétellel is próbálkoztunk: Jean-Michel Maulpoix és a kritikai lírai költészet fordítása (valamint a költő magyarországi látogatása) éppúgy fontos terepét jelentették a fordítói műhelymunkánknak. Költészete , kritikai", vagyis önreflexív, de nem íróasztal-költészet, s egyszersmind lírai is, vagyis a költő viszszatér a melódia, a kép felszabadult használatához. KÉP ÉS JELENLÉT. YVES BONNEEOY VÁLOGATOTT ÍRÁSAI? Yves Bonnefoy-nak elsősorban kötött versformában írt költeményei jelentek meg Tímár György fordításában, a Még egyre az a hang (1973, Európa) című kötetben. A kötött versformák esetében magunk is azzal a problémával találkoztunk, hogy a magyarban ismeretlen például a 11-es verssor (mely a századvég költőire, Laforgue-ra oly jellemző), mégis fontossa valik Bonnefoy-nal a ,,formel” és ,non-formel”, az alexandrinust megtörő tízes, tizenegyes és a szabad vers színházában. Emellett úgy találtuk, hogy a prózavers a legtranszparensebb a fordíthatóság szempontjából, az esszéknél azonban a francia grammatika hatärait feszegetö mondatszerkesztes okozhat értelmezési, s ebből következően fordítási nehézségeket. Olykor sok fejtörést okozott a tulajdonnévként használt köznév (pl. Douve) fordítása. Külön figyelmet igényeltek az irodalmi utalások (elsősorban Mallarméra és Celanra), vagy az olyan, szépprézaban hasznalt terminusok is, mint a_,,I’Intelligible” (,Megértheté vagy Felfoghaté”). Ime egy példa a francia nyelv szintak88 Fordította az Eötvös Collegium fordítóműhelye, szerkesztette, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Sepsi Enikő, Jéröme Thélot előszavával, Bokor Miklós és Hollán Sándor reprodukcióival, Budapest, Argumentum Kiadó, 2007. s 66"
