Page 67 [67]
A KORTÁRS ERANCIA KÖLTÉSZET
FORDÍTHATÓSÁGÁRÓL:
YVES BONNEFOY ES JEAN-MICHEL MAULPOIX
ESETE
A KORTÁRS ERANCIA KÖLTÉSZET FORDÍTÁSBAN
Ma már szinte közhelynek számít az a megállapítás, miszerint a magyar
irodalomban , négy műnem" is meghonosodott: a lira, az epika, a drama
— és a műfordítás. Francia kortárs költészetnek az 1950-es évek utáni
költészetet szokás tekinteni, Jean-Michel Maulpoix e korszakról írott
összefoglalásában minden évtizedhez egy-egy infinitívuszt rendel. Azok¬
hoz, akik az 50-es években kezdenek publikálni (vagyis a 20-as években
születtek: Yves Bonnefoy, Jacques Dupin, Lorand Gaspar) az , habiter"
(lakni, lakozni) főnévi igenevet, a következő évtizedhez a , figurer" (áb¬
rázolni, megjeleníteni) igét (ez Michel Deguy, Denis Roche, Jacgues
Roubaud és az Oulipo, a Tel Ouel időszaka), a 70-es évekhez (a forma¬
lista Emmanuel Hocquard-hoz) a „decanter” (leszürni, dekantälni), es
az üjlirikusokhoz (Jean-Michel Maulpoix, Guy Goffette, James Sacré)
az ,articuler" (artikulálni, tagoltan ejteni) igét.
Ezen időszak magyar fordítói (a teljesség igénye nélkül) Tímár
György, Somlyó György, ma Lackfi János, Tóth Krisztina, Romhányi
Török Gábor és az Eötvös Collegiumból kinőtt károlis fordítóműhe¬
lyünk. Ezen témakörben legjelentősebb gyűjteményes kötet A látogatás
című antológia, önálló kötetekben pedig az utóbbi években Jacgues
Roubaud, Michel Deguy, Yves Bonnefoy, Jean-Michel Maulpoix versei,
prózai írásai jelentek meg.
A fordítások létrejöttében szerepet játszanak a nagy kulturális ha¬
tások, de megfigyelhető az is, hogy a posztmodern hatása a fordítások
létrejöttében mégis kevéssé meghatározó. A 2000-es években az Eötvös
Collegiumban a befejezetlen magyar hagyományok folytatásainak te¬
kinthető életműveket is fordítottuk: Yves Bonnefoy és Valére Novarina
« 65 +