OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? Mert e poétika szerint az állandó mozgásban lévő orpheuszi költőnek és a továbbhaladással összefonódó nyelvének, akárcsak a szerelemnek, mégiscsak szárnyai vannak. Orpheus alakja egyébként a jelenlét költőinél is megjelenik, nevezetesen az Yves Bonnefoy nemzedékéhez tartozó Jacgues Dupin Morénák című ciklusában. Jean-Pierre Richard a Lembrasure (Ablakmélyedés) című kötet Poésie/Gallimard sorozatban megjelent kiadásában felsorolja Jacgues Dupin költészetének visszatérő képeit : villám, szélvihar, behatolás, szétszóródás, felbomlás, hajótörés. A költői módon kimondható világ integritása ebben a költészetben csak az elveszejtés, romlás pillanatában fedezhető fel. Minden megadatott, de csak azért, hogy erőnek erejével megbírkozzunk vele és leromboljuk — önmagunkkal együtt. A törésvonal a mélységbe nyíló kapu. A költői jelentés önnön folyamatos elhomályosulásából él az „ertelemmel-nem-birö” fenyegetö és megtermékenyítő határán. Jacgues Dupin Giacometti kapcsán írja: , A magány az emberre zárul, de az ember sorsa az, hogy szüntelenül, reménytelenül igyekezzék börtöne falán rést ütni." A kötetcím (ablakmélyedés, lőrés) ezáltal magyarázatra lel. A költő egy mozgásban lévő lény, akinek a vaksága abban rejlik, hogy a lépést, a beszédet a látás elé helyezi, akárcsak Orpheusz mitológiai alakja. » I m'est interdit de m'arrêter pour voir. Comme si j'étais condamné à voir en marchant. En parlant. A voir ce dont je parle et à parler justement parce que je ne vois pas. Donc à donner à voir ce que je ne vois pas, ce qu’il m'est interdit de voir. Et que le langage en se déployant heurte et découvre. La cécité signifie l'obligation d’inverser les termes et de poser la marche, la parole, avant le regard. Marcher dans la nuit, parler sous la rumeur, pour que le rayon du jour naissant fuse et réplique à mon pas, désigne la branche, et détache le fruit.” 80 Jacques Dupin: L'embrasure précédé de Gravir, Paris, Poésie/Gallimard, 1971, 139. + 62 +