Seite 64 [64]
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
Mert e poétika szerint az állandó mozgásban lévő orpheuszi költőnek
és a továbbhaladással összefonódó nyelvének, akárcsak a szerelemnek,
mégiscsak szárnyai vannak. Orpheus alakja egyébként a jelenlét köl¬
tőinél is megjelenik, nevezetesen az Yves Bonnefoy nemzedékéhez
tartozó Jacgues Dupin Morénák című ciklusában. Jean-Pierre Richard
a Lembrasure (Ablakmélyedés) című kötet Poésie/Gallimard sorozatban
megjelent kiadásában felsorolja Jacgues Dupin költészetének visszaté¬
rő képeit : villám, szélvihar, behatolás, szétszóródás, felbomlás, hajó¬
törés. A költői módon kimondható világ integritása ebben a költészet¬
ben csak az elveszejtés, romlás pillanatában fedezhető fel. Minden
megadatott, de csak azért, hogy erőnek erejével megbírkozzunk vele és
leromboljuk — önmagunkkal együtt. A törésvonal a mélységbe nyíló
kapu. A költői jelentés önnön folyamatos elhomályosulásából él az
„ertelemmel-nem-birö” fenyegetö és megtermékenyítő határán. Jacgues
Dupin Giacometti kapcsán írja: , A magány az emberre zárul, de az
ember sorsa az, hogy szüntelenül, reménytelenül igyekezzék börtöne
falán rést ütni." A kötetcím (ablakmélyedés, lőrés) ezáltal magyarázat¬
ra lel. A költő egy mozgásban lévő lény, akinek a vaksága abban rejlik,
hogy a lépést, a beszédet a látás elé helyezi, akárcsak Orpheusz mito¬
lógiai alakja.
» I m'est interdit de m'arrêter pour voir. Comme si j'étais condamné
à voir en marchant. En parlant. A voir ce dont je parle et à parler
justement parce que je ne vois pas. Donc à donner à voir ce que je ne
vois pas, ce qu’il m'est interdit de voir. Et que le langage en se déployant
heurte et découvre. La cécité signifie l'obligation d’inverser les termes
et de poser la marche, la parole, avant le regard. Marcher dans la nuit,
parler sous la rumeur, pour que le rayon du jour naissant fuse et
réplique à mon pas, désigne la branche, et détache le fruit.”
80 Jacques Dupin: L'embrasure précédé de Gravir, Paris, Poésie/Gallimard, 1971, 139.
+ 62 +