Oldal 61 [61]
OCR
¢ Az UJ LiRAISAG + megtelik énekszóval. Uralkodnak a természet vad erőin és az emberi indulatokon: a harmónia és a ritmus istennői mértéket tartanak. Ha harsonáik megszólalnak, a kiáradt folyók visszatérnek medrükbe, vagy ellenkezőleg, a múzsákkal telnek el áradásig a hullámok; jelenlétükkel — templomaikkal — biztosítják az egyetértést a város polgárai között. Amikor Apollón, a múzsák karvezetője a kar élére áll, akkor még csodálatosabban összhangzó melódiába fognak. Mindazt, ami az összhangot vagy a ritmust zavarja a világban, a görög ember múzsátlannak (amuson) nevezte. Homályos emlékek ködbe vesző hátteréből a teremtő ihlet pillanatában emelkedik ki jól látható körvonalakkal az alkotás: Mnémoszüné, az emlékezet istennője, Hésziodosz szerint a múzsák anyja. A görögök a múzsák jelenlétének tulajdonították a költői ihlet szubjektív élményével együtt jelentkező biztonságot: a megtalált — és nem kitalált — kép, a megfelelő szó megelégedettségét. Ez a biztonság itt a melankólia: s Minél szebb a mondat, annál jobban elkeserít, minél pontosabb" — írja Maulpoix a Képzelt író című kötetben olvasható részében. Az írás a végesben tapogatózó szerelmes keresés inkább, egy olyan szakralitás keresése (,egy isten", , az Isten", „istenek”, „az istenek” vältakoznak a versekben), melynek gondolatát és gyakorlatát elvesztette a modernség, de a vágyát nem. , Kilenc nap a tengeren, akár egy templomban. / Egyedül az istenekkel, a hiányukkal" - irja a Tiszaviragjegyzetekben. Bár Jean-Michel Maulpoix írásmódja gyakorta épít a töredékre — egészen a Domaine public (1998) néhány naplójegyzetéig —, és szintaxisában is hol a rendkívül hosszú, hol a hiányos, gyakorta nominális mondatszerkesztésre épít, a kötetstruktúra mégis határozott. Antoine Émazis felhívja erre a figyelmet a 2005-ös zsebkönyvkiadás előszavában: a rendszer már nem megbízható, tapasztalat- és tudásfoszlányokkal dolgozunk, ,, de ha a részlet elillan is, az egésznek együtt kell maradnia"." A Kékversek szerkezeti középpontjában, négy-négy ciklussal körülvéve 76 Jean-Michel Maulpoix: Une histoire de bleu, suivi de L'instinct de ciel, Paris, Poésie/ Gallimard, 2005, 18. « 59 «
