Oldal 60 [60]
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
a házakon s a házak tűzfalán,
a világvégi üres kutyaólban
aranykori és ugyanaz a nyár!
És ugyanaz a lüktető öröm;
dobog, dobog a forró semmiben,
ellök magától, eltaszít szivem
és esztelen szorít, szorít magához!
Mi készül itt e tenger ragyogásból?
Ha lehunyom is, süti a szemem;
mi kívül izzott, belül a pupillán,
itt izzít csak igazán, idebenn!
A világ is csak vele fényesül,
az örömtől, aminek neve sincsen.
Mint vesztőhelyen, olyan vakitó
és olyan édes. Úgy igazi minden."
Ez a pupillán belüli látás megszállottan keresi az abszolútumhoz való
kapcsolódást. Az új líraiság az ég (égi üresség) utáni vágyakozás legem¬
beribb megnyilvánulása és munkája a nyelvben."
A megfoghatatlan kék történetét, genezisét és teljes monográfiáját
kilenc ciklusban olvashatjuk. Minden ciklusban kilenc vers van, ahogy
kilenc múzsa adja a költészet ajándékát, s kinyilatkoztatott igazságukat,
a mítoszt. Nevüket már Hésziodosz is felsorolja, de csak a későbbi ha¬
gyomány osztotta ki a szerepeket: Kleió a történetírás, Melbpomené
a tragédia, Ihaleia a vígjáték, Euterpé a lírai költészet, Terpszikhoré
a tánc, Erató a szerelmi költészet, Kalliopé az epikus költészet, Urania
a tudomány, főleg a csillagászat, Polühümnia a himnuszköltészet isten¬
nője. Ahogyan az a mítosz történetéből közismert, általában a hegyek¬
ben, kristálytiszta források és szépvizű folyók vidékén, a természet
ihlető közelségében laknak, s templomaik is a városon kívül állnak.
Amikor a múzsák táncolnak a Helikónon, az egész lelkes természet
75 , [Le lyrismel regarde obstinément du cőté de l'absolu pour y grimper. Il est le nom le
plus humain du désir de divinité qui s’investit dans le langage.” (Jean-Michel Maulpoix,
Du lyrisme, Paris, José Corti, 2000, 14.)
« 58 ¢